Szöul, az MBA és minden más

2009: ...avagy hogyan boldogulok egy ajándék MBAvel?! Az utazás és azon is túl. (Végülis tanulni jöttem...) Kéretik kevert műfajra számitani, tekintettel blog-írási rutintalanságomra valamint lelkes emailezesi szokásaimra. Vagyis: érezzetek magatokat megszólítva! Az extrák közt: "Napi furcsa" rovat: mindennapi betevő húsevőknek és vegetáriánusoknak a "nem úgy van, mint otthon" étlapról. 2010. Hazatérés Budapestre. Új rovat: napi szép

Pontos idő: Szöul

Pontos idő: Budapest

Friss topikok

Innen vagytok, Kedves Látogatók!

Amerika újrafelfedezése

2015.08.13. 15:53 HippoKriszta

pufi_110.jpgEgész pontosan 10 évvel ezelőtt voltam egyszer az USÁ-ban, nyári munka keretében. Akkoriban a J-1 jelű vízummal 3 hónapot lehetett dolgozni és további 1-et utazni az USÁ-ban. Egy vidámparkban dolgoztam, amelyik szeptemberben már csak hétvégente volt nyitva, így hétköznap igyekeztünk minél többet felfedezni az országból. Így történt, hogy az egyik héten meglátogattuk New Yorkot és Washingtont.

Hogy, hogy nem, éppen nem volt nálam fényképezőgép és két éjszakai autózás mellett az összesen 5 nap a két városra nem is nagyon volt elég, sokminden kimaradt. Nos azóta is vágytam vissza ebbe a két városba, mígnem idén sort kerítettünk az útra. 

Kíváncsi voltam mi változott, talán nem is annyira Amerikában, mint inkább bennem vagy abban, hogy én hogyan élem majd meg a korábbról már ismert helyeket. 

 

Az volt a terv, hogy csak ez a két város és nem rohanunk, hanem mindent megnézünk szépen, ami annak idején kimaradt vagy egyszerűen csak fontos valamiért. Ez tulajdonképpen sikerült, még azzal együtt is, hogy végül elmentünk a Niagarához is. Láttunk annyit Washingtonból és New Yorkból is, hogy mostmár úgy vagyok itthon, hogyha soha nem járnék többet arra, talán akkor is túlélném :), de!

Washingtonról és New Yorkról is azt gondoltam, hogy érdemes Anyukámmal mennem, mert senki mást nem tudnék rávenni annyi múzeumnak a meglátogatására, mint amennyit bármelyikben is érdemesnek gondoltam. Nos, azt kell mondjam, hogy annyi múzeum van és annyira érdemes lenne akár mindbe is elmenni, hogy ahhoz ott is kellene élni...Arról nem is beszélve, hogy Washingtonban a múzeumok nagy része ingyenes... És bárkit érdemes rávenni, mert remekek.

Csakúgy, mint az emlékművek, melyekről feltétlen fontos megemlíteni, hogy emlékművet építeni nagyon tudnak... Rám legalábbis biztosan nagy hatást gyakoroltak. Monumentálisak az elnökök emlékművei - Washington, Jefferson, Lincoln, Franklin Delano Rosevelt - és minden aktuális gondolatodból kiszakítanak a háborús és egyéb emlékművek - vietnámi és koreai háború, Martin Luther King, Jr. és a szeptember 11-i terrortámadás emlékműve.

Az amerikaiak - turistaszemmel - köszönik, nagyon jól élnek. Kedvesek, figyelmesek, segítőkészek. Nyugdíjasan önkénteskednek és mindig és mindenütt átadják a helyet annak, aki jobban rászorul, sőt, átrendeződnek, hogy az együtt utazók egymás mellé kerülhessenek. Amerika akadálymentes, sajnos nem csak a hagyományos okokból, hanem a krónikus elhízottság miatt is, ami jelentős mértékben korlátozza a mozgásban a népesség jelentős részét. 

Rend van. A szabályok betartódnak és betartattnak, az épített és természetes környezet is gondos gazdákat mondhat magáénak - mind a maga megfelelő mércéjével mérve. 

Amerika nagy meglepetés volt, csupa kellemes csalódást okozott. A teljes túrát nemes egyszerűséggel és őszinteséggel tökéletesnek nevezem.

Szólj hozzá!

Tandem

2015.04.14. 09:07 HippoKriszta

Babapózban felfelé folyik a könny.

Szólj hozzá!

Budapest Moments - Papucs

2015.04.10. 10:43 HippoKriszta

A minap hazafele menet házától nem messze találtuk a szomszédot. Aggódó tekintettel figyelt mindent és mindenkit, lábán papucs volt. Kérdeztük hogy van, merre tart. 

"A vadkacsákat keresem" - mondta. "A kacsamamát és kilenc kiskacsáját."

A Nagy Lajos király úton...

"Beköltöztek reggel a kertbe, de valószínű megijedtek a kutyámtól. A kacsamama átrepült a szomszédba, aztán a kiskacsák is átmásztak. Nem tudom hova lettek... és honnan kerültek ide?" 

Majd tétován folytatta a kacsavadászatot.

vadkacsa.jpg

Szeretem Zuglót!

(A kép illusztráció.)

 

Szólj hozzá!

Hétvége Brüsszelben

2015.03.08. 13:27 HippoKriszta

Hamlet újratöltve

Szólj hozzá!

India I.

2015.03.08. 13:25 HippoKriszta

Vallomás

Szóval India. Ilyen volt. És másmilyen is, amit nem ígérek, de talán megírok egyszer :)

Szólj hozzá!

Bátorságpróba Peruban

2015.03.08. 13:21 HippoKriszta

Legőrültebb vállalkozásaim egyike

Szólj hozzá!

Élmények Bolíviából

2015.03.08. 13:18 HippoKriszta

Szép volt, de rég volt...

Szólj hozzá!

Éves utazási terv

2015.02.25. 12:08 HippoKriszta

Nálam meglepően lassan készül az éves utazási terv, bár utazáshiányra addig sem panaszkodhatom. Már a negyedik úton vagyok az idén a világ Nyugat-Európa nevezetű részén részben kötelező utazás, részben városlátogatás keretében és valami még biztos lesz. 

Nos a valami keresése közben megállapítottam, hogy amit 2010-ben, hazatértemkor több utazási iroda is elvetett aktualitás hiányára hivatkozva, az mára már nem is egyetlen lehetőség formájában létezik: lehet menni hazai szervezésben Dél-Koreában. 

Aki eddig még tanácstalan volt, hogy merre menjen, vizsgálja meg ezeket az opciókat is:

https://www.baraka.hu/De-Korea-Szoul-cseresznyefa-viragzas-Jeju-sziget-utazas

https://utazom.com/utazas/regio/del-korea

korea.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

Könyvajánló - Baktay Ervin: Kőrösi Csoma Sándor

2015.02.03. 21:04 HippoKriszta

Egyesek szerint az élet 30 felett kezdődik. Szerintem előtte is van élet, azonban 30on innen, magam is úgy látom, hogy az élet "más". Más, mert millió dolgot látok másképpen, mint korábban vagy éppen élek meg máshogy, mint kevésbé "éltesen". Mostmár úgy gondolom ebből ered az is, hogy mások szerint meg 40-en, 50-en, 60-on meg 70-en túl kezdődik az élet. Ami még szebb az egészben, hogy nekem ebben az új életben is folyamatos a változás. Megértődnek majd helyükre esnek bizonyos mozaikkockák. És lehet, hogy ez éppen erről is szól... 

Nos így esett az is, hogy Baktay Ervin könyvét Kőrösi Csoma Sándorról valahogy nem sikerült elsőre befejezni, így kb. egy fél év kihagyással olvastam ez az utolsó 80 oldalt, holott már előtte is nagyon kedves volt nekem, de például néha soknak találtam a leírások részletességét. A köztes fél évben persze nemcsak öregedtem, ami értelmet adott minden egyes részletnek, hanem jártam is Indiában, így a mozaikkockák helyreillesztését az az út is jelentős mértékben segítette. 

kcss.jpgBaktay Ervin könyve a legapróbb részletességgel meséli el Kőrösi Csoma Sándor életének minden megismerhető mozzanatát és közben elkalauzol bennünket Csoma korának, az 1700-as évek végének, az 1800-as évek első felének világába és különösen Indiájába. 

Noha épp az érintett vidékeken nem jártam, döbbenet volt olvasni a hasonlóságokat a mai Indiával, ahol a jelek szerint áll az idő... (Az indiai útra készülve kezdtem el olvasni G. Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz című könyvét is, ami a szerző az Indiában töltött 3 évéről, az 1929-32-es évekről számol be. Ez a könyv is még folyamatban, de hasonló élményt adott India és az egyéb vonatkozásokban is - lásd máris.)

Baktay Ervin könyve Csoma életének bemutatását nem "tisztán" az életrajzi adatok bemutatásával teszi, hanem teljes történelmi kontextusba is helyezi, a laikusok számára ezzel nemcsak érthetővé, de kifejezetten élvezetessé és izgalmassá is téve a fejleményeket. Kalandregénynek azért nem mondhatom a művet, aminek persze nem is ez volt a célja, de pl. Csoma életkörülményeinek bemutatása, akár életének erdélyi, akár zanglai szakaszait vesszük olyan részletességgel mutattatnak be, hogy pontosan oda tudjuk képzelni magunkat Csoma egyszerű szobájába, ahol már-már együtt fázunk és isszuk a teát vele (Zangla). A történelmi kontextus segít megérteni, hogy az egyén történetét hogyan befolyásolta az akkori világ története, a brit hódítás Indiában és a közben a helyiek közt zajló harcok. Így Csoma és Baktay korán túl a mai Indiát, annak történelmi mozgatórugóit is jobban megérthetjük. Baktay beutazta Csoma útját, így leírásait személyes élményekre is alapozta, mely komolyan meg is látszik a leírások élményszerűségében!

Sok szeretettel ajánlom tehát a könyvet mindenkinek, aki egy kifejezetten élményszerű történelmi utazásra vágyik mind a Csoma korabeli Európába, Magyarországra, Erdélybe, az Indiába vezető út valamennyi állomásának országaiba és persze Indiába, megismerve közben egy kiemelkedő, rendkívül ambiciózus és kitartó magyar tudós életútját betekintést nyerve tudományos munkásságába és annak egykorú és majdani méltatásába.

Szólj hozzá!

Hálaadás kihívás - megfejelve, újrapostolva

2014.12.22. 11:29 HippoKriszta

A legnépszerűbb közösségi portálon kaptam egy kihívást, hogy 7 napig osszam meg minden nap, hogy aznap miért vagyok hálás. Tetszett a dolog, mert noha hálát adni nem kihívásoknál "kell", mégis, jó néha azt, amit amúgy is teszel máshogy tenni. Kiírni, kiénekelni, kitáncolni és ezáltal akár meg is osztani. Így osztom most meg az elmúlt 7 nap hálaadását Veletek is. 

A mai hálaadásom pedig az, hogy sem ebben a 7 napban, sem soha máskor nem kell gondolkodnom azon, miért is adjak hálát. Az élet szép, hát kinek is magyarázzam? 

Nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!

vizilo_csoki.jpg

Gratefulness day challenge day 1: Kontextus:Van egy olyan reggeli szokasunk otthon,h mig Anyu nem jon be reggel a teammal,addig nem kelek fel.  Behozza es tobbnyire gyorsan kimegy,h tenyleg felkeljek.Nos amiert halas vagyok,h hetfon reggel is bejott a teammal,majd mikor epp arra gondoltam,milyen jo lenne,ha visszajonne es meg egy kicsit odaulne az agy szelere bejott ujra.  Buktam egy vonatot,de szuperul indult a het;)

Gratefulness challenge day 2: hálás vagyok kolleganőmnek a saját gyártmányú marcipán bébivízilóért - az ötletért,kreativitásért,kitartásért és megvalósításért,herce-hurcáért!A csokis fül a kedvencem!Egyszerűen tökéletes!

hello_wood_2014.jpg

Gratfulness challenge day3: ma az Internet létezéséért vagyok hálás. Megint megmentette a napomat, mert pár óra alatt eladtam a jegyeimet A Diótörőre. Azért is hálás vagyok, hogy mikor elvittem a jegyeket a megbeszélt helyre tettem egy kis kitérőt a Hello Wood karácsonyfája felé az Erzsébet téren a harmadik céges vacsorára tartva a héten. Az installáció már megint remek és hálás vagyok, hogy olyan szerencsés vagyok, hogy szeretett Budapestemen élhetek és dolgozhatok. (* Itt minden egyes félmondat megérne még egy külön-külön bejegyzést. A Net, a külföldiek, akiknek eladhattam a jegyet, a céges vacsora - a cég és a remek kollegák -, a karácsonyfa, melyről már olyan sokan szóltak és Budapest, Budapest, Budapest, a csodás...)

lufi.jpg

Gratefulness challange day 4: Ma es december elso 24 napjan halas vagyok,h olyan szerencses vagyok,h ket adventi naptarat is nyithatok minden nap,benne jobbnal jobb ajandekokkal - a tonhalkremtol a mosolygos lufiig ;)

vonat.jpg

Gratefulness challange day5: Halas vagyok az osszes sofornek,aki ezeket a mammutokat,vonatokat,troli/buszokat,villamosokat vezeti!Koszonom,h biztonsagban elvisznek mindenhova,amig en anelkul,h a forgalommal kellene torodnom ehetem a reggelimet,olvashatok,netezhetek,telefonalhatok.Az Isten aldja meg valamennyiuket a turelmukert! A soforoknel tartva pedig halas vagyok azert is,h van kit hazavarnom kulfoldrol karacsonyra.Kedves Baratok odakintrol,mindig Ti vagytok a legszebb ajandek! Ma kulonoskeppen is gondolok egyikukre,aki epp hozza haza a csaladot. Biztonsagos utat!

Gratefulness challange day6: Hálás vagyok az összes kereskedőnek, boltosnak, salesesnek, ügyfélszolgálatosnak, futárnak. Nem tudom mi történt Veletek idén karácsonykor, de teljes szívvel, odafigyeléssel, lelkesedéssel fogadtok mindenfele amerre járok még így, a karácsony előtti utolsó napokban is. Legtöbbetek hosszabb munkaidőben dolgozik manapság, sokan 12 órát álltok az kirakodóvásárokban a, mégha az ilyenkor megszokotthoz képest melegebb is, de mégis, hideg időben és mégis mosollyal és teljes körű információkkal fogadtátok a leglököttebb kérdéseket is, fáradhatatlanul válaszolva rájuk. Boldog karácsonyt és jól megérdemelt pihenést Mindannyiótoknak!

Gratefulness challange day7: Az unokatesok c. kepert...és az egész drága családért. Nincsenek szavak.

unokatesok.jpg

Szólj hozzá!

Luxemburg moments

2014.09.30. 15:05 HippoKriszta

Eloszor azt hittem egyedul van. Bukosisakos fejet furcsan oldalra forditotta. Tuzpiros Vespan ult, korofekete oltonyben. Mellette, elvalaszthatatlanul es szinte lathatatlanul koromfekete kosztumben es hajzuhatagban allt a no. Karjan bukosisak.

Majd´ bekaptak egymast.

Szólj hozzá!

6+Piknik

2014.09.08. 14:21 HippoKriszta

Élményszámba ment a szombati RunwayRun. Nem csak azért, mert hosszas futókarrierem második állomásán is remekül éreztem magam, hanem azért is mert igazán profi szervezés jellemezte a rendezvényt. Jó volt megtapasztalni itthon is, hogy zökkenőmentesen, pontosan és ami a legizgalmasabb: igazán jó kedvvel, hangulattal és sok mosollyal, nulla hüppögéssel is tudunk élni! Köszönet minden szervezőnek! (fotó(k):http://goo.gl/v0Iq5D)

budrun 21.jpg

Ugyanezt tudom mondani a Pozsonyi piknikről is, amin először vettem részt. Az egy napos fesztivál programfüzete 96(!) oldal. Döbbenetes programgazdagság! És élt az utca, élt a környék! Ezt is köszönöm!

Szólj hozzá!

Renitens

2014.09.08. 13:57 HippoKriszta

A blogajánlóban egy ideje már szerepel. Mostmár úgyis, mint ahol szintén előfordulhatok. 

Szólj hozzá!

Főzőtanfolyam

2014.08.21. 16:36 HippoKriszta

Mindig azt szoktam mondani, hogy ha valaki azt mondaná, kapok egy remek koreai ebédet vagy vacsorát, nem bánnám a sok-sok óra repülést, már mennék is Koreába. 

Addig is, lehet tanulni a főzést itthon is, a Koreai Kulturális Központban!

 

Szólj hozzá!

Magány

2014.08.21. 16:30 HippoKriszta

Mindig

velem 

vagy

Szólj hozzá!

Hiánypótlás és köszönet - könyvajánló

2014.06.19. 10:22 HippoKriszta

Nemrégiben jelent meg Lengyel Miklós, volt Dél-koreai nagykövet Dél-Korea, Ázsia rejtett gyöngyszeme című könyve a Libri kiadásában.

del-korea.jpg

A hivatalos ajánló szövegéhez valójában nagyon keveset tudok hozzátenni, hiszen egészen pontosan ugyanaz az érzésem, ami a szerzőnek is.

Keveset, nagyon keveset tudunk Koreáról.

Az is valóban kimerül a Samsung, LG, Hyundai, Kia márkaneveknél, esetleg a Daewoonál vagy itthon a Hankooknál. A Gangnam Style talán felkeltett némi érdeklődést szélesebb körben is a koreai kultúra iránt, de átütő változást biztos vagyok benne, hogy, sajnos, ez sem hozott. Pedig amiről még minimum tudni kellene, az személyes megítélésem szerint a végtelen változatos koreai konyha, különösen pedig annak alapeleme, a kimchi, amiből egészen kiválót találtam az elmúlt hetekben a Funky Pho-ban, ahol egyébként már szintén remek mandu is van. Haladunk! És ez persze csak a jéghegy csúcsa.

És nekünk, azon szerencséseknek, akik ott járhattunk, úgy hiszem, feladatunk van.

Személyesen nagyon hálás vagyok Lengyel Miklósnak a könyvéért. Bízom benne, hogy ezzel a bloggal 2009 folyamán és azóta is időnként valamivel én is hozzájárulhattam a koreai kultúra hazai megismertetéséhez és leróttam egy picit a tartozásból. Fura szó ez a tartozás. Merthát kinek is tartozunk? Kimondott elvárást egyikünk sem teljesít. Mégis, Korea olyan hatást gyakorolt rám is, hogy nem lehet(ett) nem írni, nem elmesélni ennek a valóban rejtett gyöngyszemnek a mindennapi csillogását.

Köszönöm Lengyel úr! És mindenkinek nagyon jó olvasást!

Szólj hozzá!

Sexy Woman és Intipinti - az útvonal

2014.06.03. 15:49 HippoKriszta

Máltához hasonlóan Peruban is okozott némi kihívást a helyi települések, látnivalók nevének megjegyzése. Így kezdetben a terv kb. úgy nézett ki, hogy majd megyünk O-ból MP-be, C után. Peruban aztán kiderült, hogy van, ami nekik is bonyolult (vagy csak nem fér ki a kijelzőre), így az O-ból MP-be az helyben is legfeljebb Ollanta-MaPi, vagyis Ollantaytambo-Macchu Picchu.

Az útvonalunk közérthetően (és térkép szerint) az alábbiak szerint nézett ki: eltöltöttünk egy napot Limában, felrepültünk Cuscoba. Onnan azonnal, minden ellenjavallat ellenére a legmagasabb pontjára mentünk a Szent Völgynek, Chincheroba. Innen félnapos kirándulás keretében megnéztük Moray mezőgazdasági kísérleti teraszait majd Salinas döbbenetes sólepárlóit. Másnap nagyon vártuk a piacot Chincheroban, de az okozott némi csalódást pláne az előző napi kereszteket vivő fesztivál után, így egy esküvővel kellett beérnünk. Innen váltott autókkal mentünk Ollantaytamboba, ahol épp egy temetési menetbe csöppentünk, majd egy kényelmes ebédre megálltunk a főtéren, mielőtt a MaPi-ba tartó vonatra felszálltunk volna.

Aquas Calientesben rápihentünk a másnapi MaPi túrára, ahova gyalog mentünk fel. Mivel én a Wayna Picchut is megmásztam, másnap nem ambícionáltuk a Putucusit, viszont elmentünk vissza Ollantaytamboba, ahonnan egy bő félnapos kirándulást tettünk a szinte ismeretlen Pumamarca felé. Ollantaytambo romjai így másnapra maradtak, mielőtt visszamentünk volna Cuscoba. Itt még mindig meg nem unva a romokat, az esti séta után másnap Pisac felé vettük az irányt, ami nagyon kellemes csalódást és sok-sok meglepetést okozott - hazaútban pár további rommal Cusco határában. Cusco és a Sexy Woman másnap került sorra, majd két nap buszozással és a Titicaca-tó úszó szigeteinek érintésével megérkeztünk La Pazba, hogy onnan hajnalban neki is induljunk először repülővel majd 3 nap jeep-el az Uyuni túrának. A túra másnapján már Limán át buszoztunk Nasca felé (2 repülés után), ahol reggel megnéztük a vonalakat majd siettünk is a Ballestas szigetek felé az utolsó nap reggelére.

Egy perc pihenőt nem adtunk magunknak, és noha többet is láttunk, mint, amit terveztünk alig egy-egy perc pihenő szorult a túrába. A nagyobbik „gond” inkább az volt, hogy a túra második fele, Cuscotól kezdve gyakorlatilag folyamatosan buszban, kocsiban, repülőben, hajóban, de mindenképpen súlyos mozgáshiány mellett telt, így ezt legközelebb majd jobban kitaláljuk. Előtte viszont ugye, másztunk, másztam eleget :)

A legkedvesebb élmények is jönnek hamarost!

Szólj hozzá!

Önkénteskedni jó!

2014.04.28. 15:06 HippoKriszta

Korábban soha nem vettem részt önkéntes munkában, de ha minden jól megy, az idei évben nem is egy lesz :)

A Budapest100al kezdődik a történet.

A Budapest100 program keretében immár negyedik éve ünnepeljük az év 100. napja környékén, egy hétvégén a 100 éves budapesti házakat. Eddig minden évben részt vettem látogatóként a programban és már tavaly is szemeztem az önkénteskedéssel, de végül csak nem jelentkeztem.

A kezdeményezésről eddig azt hittem, hogy rögtön az első évben egy külföldi ismerősömtől értesültem és meg is látogattuk az akkor éppen 100 éves CIB székházat a Szabadság téren, de most utánanéztem, hogy ezt már csak a képzeletem fűzte össze, mert a ház idősebb is és nem is 2011-ben, hanem 2010-ben történt mindez. Akárhogy is: imádom ezt a várost, felfedezni a rejtett is zugait és értékeit, besurranni éppen csukódó kapuk mögé, bekukkantani a belső udvarokra, fellopódzni a cselédlépcsőn és visszajönni a főlépcsőházon, beleszippantani a múlt falai közt a jelen illatába.

Nos, idén másképpen állt a helyzet, jelentkeztem önkéntesnek, elmentem az önkéntes találkozóra és nagyon lelkesen vittem is ki a 100 évességről tájékoztató anyagot a kikutatott házaknak. Mivel első mégis a munkahelyi kötelesség, igyekeztem nem túlvállalni magam, és ahogy haladt előre a szervezés, csak találtam olyan központi és helyi funkciókat, amikben azt remélem jól tudtam segíteni.

bp100.JPGA „Házunk”, melyet egy kis csapattal támogattunk a programszervezésben eléggé kiesett az útvonalakból, így nem vártunk különösebb nagy tömeget, mégis közel 100an látogattak el "hozzánk". A házban egyetlen központi kapcsolattartónk volt, aki nagyon lelkesen állta a sarat a belső egyeztetéseken a házban. Aztán jött a hétvége, kiderült, hogy a szomszéd házban is van, a Budapest100tól függetlenül program, lelkesedik az egész ház, együtt munkálkodnak a belső udvaron a lakók és máris igazán felvillanyozódtam: remek lesz ez a hétvége! Az első nap részt vettem az önkéntes-kollega első vezetésén a „saját házunkban”, majd másnap reggeltől majdnem du 3ig én voltam az ügyeletes. És noha magam döntöttem, hogy átmegyek egy másik házba is ünnepelni, vérzett a szívem otthagyni a „házamat”.

Pár hét, egyre szorosabbra fűződő kapcsolat, majd másfél nap, hellyel-közzel együtt töltött idő alatt a házzal és lakóival teljesen úgy éreztem, hogy én is a ház „része”, „lakója” vagyok. Fantasztikus élmény volt a látogatókat körbevezetni, mesélni a városról, a környékről, a kerületről, a házról, látni a csillogó szemeket, a felszínre hozott élményeket, amiket épp a látogatók vagy a közéjük vegyült lakók osztottak meg velünk! Átmenni a szomszéd házba invitálásra, kétfelé szakadni, mikor épp fenn is, lenn is várnak az érdeklődők, megérkeznek a házköszöntő gyermekszínészek, megnyugodva lenézni a negyedik emeleti függőfolyosóról, hogy megint feltűnt egy lakó, aki ott van a tablók mellett, kínálgatja a pogácsát, terelgeti a látogatókat vagy éppen bújja a helytörténetről szóló könyvet.

Ugyanez a hangulat, ez a lelkesedés fogadott abban az egy intézményben és három házban, amit még meg tudtam látogatni.

Vadidegen embereket, családokat, ritkán látott szomszédokat, eleve remek lakó és emberi közösségeket hozott össze a Budapest100 megint és teszi minden évben.

Nagyon köszönöm a lehetőséget és jövőre, Veletek egy ma még „csak” 99 éves házban!

Szólj hozzá!

Vasárnapi cipőnézés

2014.02.25. 09:05 HippoKriszta

Néhány éve is van már annak, hogy merültem egyet a „Kőbányai sörgyárban”, azonban volt, ami akkor pótlandóként kimaradt és azóta is ott tanyázott a „listán”, arra várva, hogy eltűnjön onnan: a cipőnézés.

Hogy hogyan is jön ez a kettő össze?

A merülés, merülő hely részleteiről többen írtak már rólam sokkal ügyesebben, így arról csak egy pár szót.

A jelenlegi „Kőbánya” területén már a középkortól bányásztak követ, majd később a bányát változatos célokra használták: tárolásra, óvóhelyként, gombatermesztésre és persze sörgyártásra is, fúrt kutak vizét használva. Később javarészt felhagytak ezen tevékenységekkel, így a bánya hasznosítása jelenleg biciklisversenyek, tárlatvezetések és bizonyos, azóta víz alá került részek esetében búvárkodási lehetőség biztosításában merül ki jellemzően.

 Photo 2014.02.23. 18 23 01.jpg

A belső hőmérséklet 7,5 fok volt most hétvégén az autó szerint, míg a víz hőmérséklete stabilan 13-14 fok. A belső hőmérséklet sem nagyon szór, de a legutóbbi alkalomról valahogy melegebbre emlékeztem, a vízről meg, már ami a tapasztalatot illeti, szerencsére hidegebbre. A bánya lenyűgözőségét meg szintén nem ártott feleleveníteni! Mindenkinek nagy szeretettel javaslok ide egy vezetett túrát!

Szóval a cipők… A bányákban négy búvárkodásra alkalmas helyszín van, ebből mi most az ún. Nagyteremben vagyunk érdekeltek, ami egy kb. 16-18 m belmagasságú terem 14 m mély vízzel, körben-fenn vasgerendákkal, korábbi és jelenlegi villanyvezetékekkel, lámpákkal, a talajon kocsival, sörösüveggel, törmelékkel és több irányba kisebb-nagyobb leágazásokkal, üregekkel. Valójában egy meglehetősen eseménytelen valami, szárazon biztos nem töltenék el egy üres teremben, 14 fokban jókedvemből 41 percet, de hát búvárkodni már csak olyan képtelen okok miatt is képes az ember, minthogy nem jön ki a vízből a cipők nélkül. :) Ugyanis az egyik „üregben” több ezer pár cipő lebeg, amit legutóbbi alkalommal önállóan nem találtam meg, de most azért meglettek :) Hogy hogy kerültek oda, azt lehet soha nem tudjuk meg pontosan, de valószínűleg egyszer csak gyorsan el kellett őket tűntetni valahova, így aztán egy felszíni nyíláson beömlöttek és a vízen úszva kötöttek ki az én legnagyobb örömömre.

Az illusztráció ehelyett a templomot és a bányát mutatja. A cipőket meg megtartom magamnak :)

Photo 2014.02.23. 15 29 20.jpg

Szólj hozzá!

Kötelező utazás

2014.02.16. 21:42 HippoKriszta

Legelőször is szögezzük le: akármit is írok a következő sorokon: utazni jó és panaszra semmi okom :)

Azonban most nem kevés önreflexióval beszámolok azokról az utazásokról, amiket nem magam választottam., vagyis a kötelező, céges utakról. 

IMG_3930.JPGRégebben, valljam csak be őszintén, mindig irigykedtem azokra a barátokra, iskolatársakra, ismerősökre, akik rendszeresen vagy kevésbé rendszeresen utaztak a munkájukhoz kötődően. Ugyan minél többet utaztak, annál inkább mondták, hogy higgyem csak el, ez nem olyan nagy móka, nekem valahogy nem akaródzott elhinni, hogy soha nem látnak semmit a városból, országból, ahova utaznak. Pláne, ha napokig, hetekig, de azért mondjuk hétfő reggeltől péntek estig ott vannak. 

Nos ezennel ünnepélyesen megkövetem mindannyiukat, és jelentem: igazuk volt. A városból/országból (szinte) soha semmit nem látni. Különösen akkor, ha az egész látogatás 1-2 napos. Nálam jellemzően ez a helyzet. 

Vegyük elsőnek tehát ezt az esetet: reggel indulsz, este jössz. Ennek a díszpéldánya a kb. 5kor érbersztő, kb. 7-re a reptéren, kb. 10re a meetingen, kb. 18ra a reptéren, kb. 20ra a Liszt Ferencen, kb. 22-re ágyban eset. Vagyis simán lehúzol két munkanapnyi időt egy alatt, aztán másnap folytatod odabent. Ezt nem ajánlom senkinek. 

A következő eset az előbbi "könnyítésére" létrejött változat, hogy kimész előző este. Itt mondjuk jó eséllyel elvesztesz még egy estét a magánéletedből, de ha az egy napost úgyis kettő kiheverni, ezzel határozottan jobban lehet járni és a megbeszélésen is nagyobb az esély a megfelelő koncentrációra. 

Az ennél több napos esetekről korlátozottak az ismereteim, de sokkal nem fényesebb a helyzet :) Mire végzel, a turistalátványosságok jellemzően zárva vannak (de persze nem is ezért mész ugye), a nap meg amúgy is kellően lefárasztott, vagy még inkább: a) lehet készülni a másnapra b) lehet megnézni, hogy otthon a cégnél mi történt és lehet püfölni még fél műszakban a gépet vagy a telefont, így a hosszabb út is legfőképp az esti sétával és/vagy némi helyi gasztronómiai élménnyel tud hozzájárulni a célország megismeréséhez, ami azért nem lebecsülendő :) Az egyetlen kiút az lenne, hogy nyáron mész céges útra, amikor korántól sokáig van világos, de akkor meg ugye mindenki inkább nyaralni megy - máshonnan is. 

IMG_3955.JPG

És még egy fontos eset van: az átszállásos utazásos. Ez komoly versenyben van az egynapos díszpéldánnyal, ugyanis lehet kb. 2*8 órát utazni egy akár nem több, mint 4 órás megbeszélésért és abban a 2*8-ban érdemben sem pihenni, sem készülni, sem utánkövetni, sem az otthoni dolgokkal foglalkozni nem tudsz. 

Mindez azonban erősen technikai jellegű információ eddig, és bár az is marad, jöjjön az érem másik oldala is. 

Amiért mindez mégis jó, az az, hogy akikért mész, azok valamilyen módon nagyon helyiek. És máshogy tárgyalnak, máshogy érvelnek, máshogy gondolkodnak vagy látnak vendégül, mint itthon és ebből nagyon sokat lehet tanulni. Máshogy rendezik be az irodát, mások a munkakörülmények, a hangulat.

A megfigyelések egyébként a klasszikusok: minél nyugatabbra mész, annál puritánabb a vendéglátás. A csúcsélmény ebből is: egyszer egy egész napos megbeszélésen még vizet sem készítettek be a tárgyalóba. Az első szünet (20p) 4 óra után volt. A vizet a délutáni 5 órás szeánszra sem pótolták :) Az estédet sem feltétlen tervezik veled tölteni, keress magadnak éttermet, programot, ahol, ahogy jól esik. 

Photo 2013.06.05. 13 43 02.jpg

A balkáni csapatok ellenben mindent megtesznek érted. Vár a sofőr, azonnal a vacsora, ha tetszik akár hajnalig, a tárgyalás mellett is folyamatos bekészítés, nem túl szigorú az időzítés, lényegesen fesztelenebb hangulat. Ha több napot maradsz, vacsora, terülj terülj asztalka minden nap :)

Photo 2013.07.10. 0 46 01.jpg

Amit még adhatnak ezek az utak: mindenféle tapasztalatot mindenféle hotelről, amit egyébként én pl lehet sose szereznék meg (lásd az önkéntes útjaim szállásválasztásait). Például jó eséllyel nem laknék a kép szerinti közelségben a reptértől :) de a legnagyobb valószínűség szerint a mai napig nem lenne élményem a nagynevű hotelláncok szolgáltatásairól sem testközelből. Eme élményeim vegyesek, de egyiknek se csinálok se jó se rossz reklámot és hotelfronton az sem számít igazán, hogy a Föld mely pontján vagy. Ezért is nem látogatom őket egyébként :)

IMG_3938.JPGMindent összevetve az egyenleg tehát pozitív. Hiányozni is fognak az utak lassan azt hiszem. Azonban nagyon megértem, hogy rendszeres utazás estén "elege lehet" az utazó kollégáknak és ahogy jómagam is, erősen megfontolják (ha erre módjuk van), hogy valóban szükséges-e a jelenlétük az adott helyszínen. 

Megnyugtatásul: van azért olyan is, hogy valamit látsz is. Ezek majd további beszámolókban jönnek!

Szólj hozzá!

A szakácsok

2014.01.12. 18:47 HippoKriszta

Márainak van a fenti címmel egy számomra nagyon kedves szösszenete. 

A mai naphoz ez úgy jön, hogy eladtam egy rakás krimit a Vaterán egy fiatalembernek, aki detektívregényeket gyűjt bármilyen nyelven. Nem túl rég meg egy hibás mobiltelefont valakinek, aki kifejezetten hibásakat keres, hobbi-javításra. 

A szakácsok pedig éjjel hintáznak...

Szólj hozzá!

Szőnyeg

2014.01.03. 22:29 HippoKriszta

Nem fér be minden alád.

Szólj hozzá!

Évi rutin

2013.12.30. 17:11 HippoKriszta

Ma is kitettem a folyosóra és beszórtam minden kedves Lakótárs ajtajába a jövő évi takarítási rendet :)

Mindenkinek nagyon nagyon boldog új évet és kinek-kinek, abban, amiben az a leginkább fontos kívánok sok sikert a saját takarítási rendjéhez (beleértve természetesen önmagamat is :))!

Szólj hozzá!

Kopp

2013.10.27. 11:00 HippoKriszta

Ámulatba ejtett tegnap az őszi erdő. 

Hol pontosan olyan volt, mint a mesekönyvekben, hol mint a legszebb festményeken, hol mint a legszebb álmaidban. 

A kedvencem pedig, hogy hallani lehetett, ahogy a lehulló levelek estükben koppannak az útjukba eső ágakon...

Photo 2013.10.26. 15 48 14.jpg

Szólj hozzá!

Marslakók a Kamrában

2013.08.14. 11:09 HippoKriszta

Málta annyira aprócska, hogy a legfőbb nevezetességeit is gyorsan-könnyedén be lehet járni, így azt hiszem a 3 nap búvárkodás és a számos gasztro élmény mellett is megnéztünk (majdnem) mindent, amibe persze az is besegített, hogy a búvárcsapattal is sokfele eljutottunk.

Kezdtük ugye Cirkewwa-n, ahonnan visszafele, kiélendő minden infantilizmusomat, a Popeye Village-et látogattuk meg. Itt készült Robin Williams főszereplésével a Popeye 1980-ban. Azóta a díszletfalu parányi szórakoztatóközponttá alakult saját stranddal, hajójárattal. Amellett, hogy maga a falu nagyon jópofa és minden házikóban találtunk valami izgalmas díszletet, azért sajnos azt kell mondjam nem kihagyhatatlan az élmény, bizonnyal alacsony kihasználtság mellett működnek, így sok minden eléggé vacak állapotban van. Erőtlenek az attrakciók is, bár a pantomimosok nagyon kitettek magukért :)

popeye.jpg

Popeyet hátrahagyni nem könnyű tömegközlekedéssel, mert itt menetrendszerint is legjobb esetben is csak óránként jár a busz. Itt érdemes megjegyezni a máltai buszokról azt, hogy már nincsenek. Vagyis amik vannak, azok már nem azok a buszok, amik önmagukban is látványosságszámba mentek a színességükkel és a mennyezeten függő zsinór meghúzásával működő leszállásjelzőjükkel. El kell oszlatnom továbbá azt a tévhitet is, hogy busszal mindig mindenhová és könnyen el lehet jutni. Amilyen kicsi az egész ország olyan piszok sokat lehet várni a buszaira majd utazni velük, éjszakai közlekedés pedig felette limitáltan vehető igénybe, de legfőképpen: a menetrend csupán tájékoztató jellegű és ez van megfejelve azzal, hogy minden bokorban meg is állnak a járatok (még az expressek is :))

Azért a távolból sikerült lencsevégre kapni egy régi típusú buszt Gozón.

busz_1.jpg

Gozó parányi szigete egy másik jellemző helyi mondás legékesebb példája: Máltán biztosan mindig eljutsz valahova, csak nem biztos, hogy oda, ahova akarsz :) Gozó például annyira kicsi, hogy át lehet "szaladni" komplett településeken, ha nem vagy eléggé résen. Egy pár óra alatt szinte az egész szigetet végig is jártuk a búvárkodás apropóján, kitöltve a komp érkezéséig tartó várakozási időket.

Jártunk Victoria parányi fellegvárában, ahonnan gyakorlatilag be lehet látni az egész szigetet, egy sólepárlóban (pont, mint Sri Lankán :), bár itt épp nem volt szüret) és még Kalüpszó barlangjánál is, ahol Málta legjobb strandjára a legjobb kilátás nyílt.

vict.jpg

só_1.jpg

strand.jpg

Meglátogattuk még Mdinát, a régi fővárost, illetve Vallettát és jártunk a marsaxlokk-i halpiacon is.

mdina.jpg

Mdina fallal körülvett aprócska városa, az egész szigeten szinten kizárólagos alapanyagként használt sárga kövekből épített egyformaságával igazán elvarázsolt, ám a máltai kedvencem mégis Valletta sziluettje marad Sliema felől érkezve. Valetta városa, mint Európa legkisebb fővárosa kb. 20*10 utca, helyenként nyugodtan nevezhetjük őket sikátoroknak is, melyek meglepetésszerűen váltanak lépcsőkké, ahol a domborzat úgy kívánja. Főváros ide-főváros oda, mindenütt száradnak az ablakba kilógatott ruhák, családias a hangulat, ami köszönhető annak is, hogy a máltaiak szintén "kiülnek" az ismerősökkel, barátokkal, ritkán hívnak meg bárkit is magukhoz.

valletta.jpg

utca_1.jpg

Annak ellenére, hogy Máltán szinte nagyítóval sem lehet találni zöld felületeket (fura mód a közlekedési csomópontokban, forgalmasabb utak mellett lehet), Valettában két kert is van, a Lower és az Upper Barrakka Gardens. Az előbbi a csendesebb, romantikusabb kert a félsziget végén, ahonnan remek a kilátás az öbölre, tengerre és persze a Három Városra, míg az Upper Barakka számomra kedvenc része az árkádos sétány,szintén csodás panorámával a kikötőre és a Három Városra (hát persze, alig van a két kert közt pár utca ugye :))

Mindenképpen említést érdemel még a Nagymesterek Palotája, ami korábban a máltai lovagrend főhadiszállása volt, jelenleg pedig a máltai elnöki rezidencia. Igazi időutazás a folyosóin, termein, kertjeiben tett séta!

lovag.jpg

És hogy hogy jönnek mindehhez a marslakók? A "Marslakó" saját innovációnk volt Marsaxlokkra, mert nem tűnt soha egyértelműnek, hogyan is kellene kiejteni. Egy darabig még bíztunk benne, hogy majd helyben kapunk eligazítást, de ahány "marslakó".... Így aztán mi már a Kamrában (Quawra - "kavra"tól "oura"-ig mindent hallottunk" :)) lakva is a marslakókhoz készültünk a vasárnap reggeli piacra. Friss hal ebéd tervezése esetén mindenképpen jó előre foglalni tessék! A településnevek közti eligazodásban meg ugyanúgy csak a türelem segít, mintha nem foglaltunk a halpiac menti éttermekben. A sok jövés-menés Máltán sok településnek eleve több nevet hagyott hátra, ez fejelődik meg aztán az egészen változatos kiejtési lehetőségekkel kinek-kinek saját szája íze szerint.

halpiac.JPG

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása