Nemrégiben jelent meg Lengyel Miklós, volt Dél-koreai nagykövet Dél-Korea, Ázsia rejtett gyöngyszeme című könyve a Libri kiadásában.
A hivatalos ajánló szövegéhez valójában nagyon keveset tudok hozzátenni, hiszen egészen pontosan ugyanaz az érzésem, ami a szerzőnek is.
Keveset, nagyon keveset tudunk Koreáról.
Az is valóban kimerül a Samsung, LG, Hyundai, Kia márkaneveknél, esetleg a Daewoonál vagy itthon a Hankooknál. A Gangnam Style talán felkeltett némi érdeklődést szélesebb körben is a koreai kultúra iránt, de átütő változást biztos vagyok benne, hogy, sajnos, ez sem hozott. Pedig amiről még minimum tudni kellene, az személyes megítélésem szerint a végtelen változatos koreai konyha, különösen pedig annak alapeleme, a kimchi, amiből egészen kiválót találtam az elmúlt hetekben a Funky Pho-ban, ahol egyébként már szintén remek mandu is van. Haladunk! És ez persze csak a jéghegy csúcsa.
És nekünk, azon szerencséseknek, akik ott járhattunk, úgy hiszem, feladatunk van.
Személyesen nagyon hálás vagyok Lengyel Miklósnak a könyvéért. Bízom benne, hogy ezzel a bloggal 2009 folyamán és azóta is időnként valamivel én is hozzájárulhattam a koreai kultúra hazai megismertetéséhez és leróttam egy picit a tartozásból. Fura szó ez a tartozás. Merthát kinek is tartozunk? Kimondott elvárást egyikünk sem teljesít. Mégis, Korea olyan hatást gyakorolt rám is, hogy nem lehet(ett) nem írni, nem elmesélni ennek a valóban rejtett gyöngyszemnek a mindennapi csillogását.
Köszönöm Lengyel úr! És mindenkinek nagyon jó olvasást!
