Máltához hasonlóan Peruban is okozott némi kihívást a helyi települések, látnivalók nevének megjegyzése. Így kezdetben a terv kb. úgy nézett ki, hogy majd megyünk O-ból MP-be, C után. Peruban aztán kiderült, hogy van, ami nekik is bonyolult (vagy csak nem fér ki a kijelzőre), így az O-ból MP-be az helyben is legfeljebb Ollanta-MaPi, vagyis Ollantaytambo-Macchu Picchu.
Az útvonalunk közérthetően (és térkép szerint) az alábbiak szerint nézett ki: eltöltöttünk egy napot Limában, felrepültünk Cuscoba. Onnan azonnal, minden ellenjavallat ellenére a legmagasabb pontjára mentünk a Szent Völgynek, Chincheroba. Innen félnapos kirándulás keretében megnéztük Moray mezőgazdasági kísérleti teraszait majd Salinas döbbenetes sólepárlóit. Másnap nagyon vártuk a piacot Chincheroban, de az okozott némi csalódást pláne az előző napi kereszteket vivő fesztivál után, így egy esküvővel kellett beérnünk. Innen váltott autókkal mentünk Ollantaytamboba, ahol épp egy temetési menetbe csöppentünk, majd egy kényelmes ebédre megálltunk a főtéren, mielőtt a MaPi-ba tartó vonatra felszálltunk volna.
Aquas Calientesben rápihentünk a másnapi MaPi túrára, ahova gyalog mentünk fel. Mivel én a Wayna Picchut is megmásztam, másnap nem ambícionáltuk a Putucusit, viszont elmentünk vissza Ollantaytamboba, ahonnan egy bő félnapos kirándulást tettünk a szinte ismeretlen Pumamarca felé. Ollantaytambo romjai így másnapra maradtak, mielőtt visszamentünk volna Cuscoba. Itt még mindig meg nem unva a romokat, az esti séta után másnap Pisac felé vettük az irányt, ami nagyon kellemes csalódást és sok-sok meglepetést okozott - hazaútban pár további rommal Cusco határában. Cusco és a Sexy Woman másnap került sorra, majd két nap buszozással és a Titicaca-tó úszó szigeteinek érintésével megérkeztünk La Pazba, hogy onnan hajnalban neki is induljunk először repülővel majd 3 nap jeep-el az Uyuni túrának. A túra másnapján már Limán át buszoztunk Nasca felé (2 repülés után), ahol reggel megnéztük a vonalakat majd siettünk is a Ballestas szigetek felé az utolsó nap reggelére.
Egy perc pihenőt nem adtunk magunknak, és noha többet is láttunk, mint, amit terveztünk alig egy-egy perc pihenő szorult a túrába. A nagyobbik „gond” inkább az volt, hogy a túra második fele, Cuscotól kezdve gyakorlatilag folyamatosan buszban, kocsiban, repülőben, hajóban, de mindenképpen súlyos mozgáshiány mellett telt, így ezt legközelebb majd jobban kitaláljuk. Előtte viszont ugye, másztunk, másztam eleget :)
A legkedvesebb élmények is jönnek hamarost!
