Legelőször is szögezzük le: akármit is írok a következő sorokon: utazni jó és panaszra semmi okom :)
Azonban most nem kevés önreflexióval beszámolok azokról az utazásokról, amiket nem magam választottam., vagyis a kötelező, céges utakról.
Régebben, valljam csak be őszintén, mindig irigykedtem azokra a barátokra, iskolatársakra, ismerősökre, akik rendszeresen vagy kevésbé rendszeresen utaztak a munkájukhoz kötődően. Ugyan minél többet utaztak, annál inkább mondták, hogy higgyem csak el, ez nem olyan nagy móka, nekem valahogy nem akaródzott elhinni, hogy soha nem látnak semmit a városból, országból, ahova utaznak. Pláne, ha napokig, hetekig, de azért mondjuk hétfő reggeltől péntek estig ott vannak.
Nos ezennel ünnepélyesen megkövetem mindannyiukat, és jelentem: igazuk volt. A városból/országból (szinte) soha semmit nem látni. Különösen akkor, ha az egész látogatás 1-2 napos. Nálam jellemzően ez a helyzet.
Vegyük elsőnek tehát ezt az esetet: reggel indulsz, este jössz. Ennek a díszpéldánya a kb. 5kor érbersztő, kb. 7-re a reptéren, kb. 10re a meetingen, kb. 18ra a reptéren, kb. 20ra a Liszt Ferencen, kb. 22-re ágyban eset. Vagyis simán lehúzol két munkanapnyi időt egy alatt, aztán másnap folytatod odabent. Ezt nem ajánlom senkinek.
A következő eset az előbbi "könnyítésére" létrejött változat, hogy kimész előző este. Itt mondjuk jó eséllyel elvesztesz még egy estét a magánéletedből, de ha az egy napost úgyis kettő kiheverni, ezzel határozottan jobban lehet járni és a megbeszélésen is nagyobb az esély a megfelelő koncentrációra.
Az ennél több napos esetekről korlátozottak az ismereteim, de sokkal nem fényesebb a helyzet :) Mire végzel, a turistalátványosságok jellemzően zárva vannak (de persze nem is ezért mész ugye), a nap meg amúgy is kellően lefárasztott, vagy még inkább: a) lehet készülni a másnapra b) lehet megnézni, hogy otthon a cégnél mi történt és lehet püfölni még fél műszakban a gépet vagy a telefont, így a hosszabb út is legfőképp az esti sétával és/vagy némi helyi gasztronómiai élménnyel tud hozzájárulni a célország megismeréséhez, ami azért nem lebecsülendő :) Az egyetlen kiút az lenne, hogy nyáron mész céges útra, amikor korántól sokáig van világos, de akkor meg ugye mindenki inkább nyaralni megy - máshonnan is.
És még egy fontos eset van: az átszállásos utazásos. Ez komoly versenyben van az egynapos díszpéldánnyal, ugyanis lehet kb. 2*8 órát utazni egy akár nem több, mint 4 órás megbeszélésért és abban a 2*8-ban érdemben sem pihenni, sem készülni, sem utánkövetni, sem az otthoni dolgokkal foglalkozni nem tudsz.
Mindez azonban erősen technikai jellegű információ eddig, és bár az is marad, jöjjön az érem másik oldala is.
Amiért mindez mégis jó, az az, hogy akikért mész, azok valamilyen módon nagyon helyiek. És máshogy tárgyalnak, máshogy érvelnek, máshogy gondolkodnak vagy látnak vendégül, mint itthon és ebből nagyon sokat lehet tanulni. Máshogy rendezik be az irodát, mások a munkakörülmények, a hangulat.
A megfigyelések egyébként a klasszikusok: minél nyugatabbra mész, annál puritánabb a vendéglátás. A csúcsélmény ebből is: egyszer egy egész napos megbeszélésen még vizet sem készítettek be a tárgyalóba. Az első szünet (20p) 4 óra után volt. A vizet a délutáni 5 órás szeánszra sem pótolták :) Az estédet sem feltétlen tervezik veled tölteni, keress magadnak éttermet, programot, ahol, ahogy jól esik.
A balkáni csapatok ellenben mindent megtesznek érted. Vár a sofőr, azonnal a vacsora, ha tetszik akár hajnalig, a tárgyalás mellett is folyamatos bekészítés, nem túl szigorú az időzítés, lényegesen fesztelenebb hangulat. Ha több napot maradsz, vacsora, terülj terülj asztalka minden nap :)
Amit még adhatnak ezek az utak: mindenféle tapasztalatot mindenféle hotelről, amit egyébként én pl lehet sose szereznék meg (lásd az önkéntes útjaim szállásválasztásait). Például jó eséllyel nem laknék a kép szerinti közelségben a reptértől :) de a legnagyobb valószínűség szerint a mai napig nem lenne élményem a nagynevű hotelláncok szolgáltatásairól sem testközelből. Eme élményeim vegyesek, de egyiknek se csinálok se jó se rossz reklámot és hotelfronton az sem számít igazán, hogy a Föld mely pontján vagy. Ezért is nem látogatom őket egyébként :)
Mindent összevetve az egyenleg tehát pozitív. Hiányozni is fognak az utak lassan azt hiszem. Azonban nagyon megértem, hogy rendszeres utazás estén "elege lehet" az utazó kollégáknak és ahogy jómagam is, erősen megfontolják (ha erre módjuk van), hogy valóban szükséges-e a jelenlétük az adott helyszínen.
Megnyugtatásul: van azért olyan is, hogy valamit látsz is. Ezek majd további beszámolókban jönnek!
