Szöul, az MBA és minden más

2009: ...avagy hogyan boldogulok egy ajándék MBAvel?! Az utazás és azon is túl. (Végülis tanulni jöttem...) Kéretik kevert műfajra számitani, tekintettel blog-írási rutintalanságomra valamint lelkes emailezesi szokásaimra. Vagyis: érezzetek magatokat megszólítva! Az extrák közt: "Napi furcsa" rovat: mindennapi betevő húsevőknek és vegetáriánusoknak a "nem úgy van, mint otthon" étlapról. 2010. Hazatérés Budapestre. Új rovat: napi szép

Pontos idő: Szöul

Pontos idő: Budapest

Friss topikok

Innen vagytok, Kedves Látogatók!

Amerika újrafelfedezése

2015.08.13. 15:53 HippoKriszta

pufi_110.jpgEgész pontosan 10 évvel ezelőtt voltam egyszer az USÁ-ban, nyári munka keretében. Akkoriban a J-1 jelű vízummal 3 hónapot lehetett dolgozni és további 1-et utazni az USÁ-ban. Egy vidámparkban dolgoztam, amelyik szeptemberben már csak hétvégente volt nyitva, így hétköznap igyekeztünk minél többet felfedezni az országból. Így történt, hogy az egyik héten meglátogattuk New Yorkot és Washingtont.

Hogy, hogy nem, éppen nem volt nálam fényképezőgép és két éjszakai autózás mellett az összesen 5 nap a két városra nem is nagyon volt elég, sokminden kimaradt. Nos azóta is vágytam vissza ebbe a két városba, mígnem idén sort kerítettünk az útra. 

Kíváncsi voltam mi változott, talán nem is annyira Amerikában, mint inkább bennem vagy abban, hogy én hogyan élem majd meg a korábbról már ismert helyeket. 

 

Az volt a terv, hogy csak ez a két város és nem rohanunk, hanem mindent megnézünk szépen, ami annak idején kimaradt vagy egyszerűen csak fontos valamiért. Ez tulajdonképpen sikerült, még azzal együtt is, hogy végül elmentünk a Niagarához is. Láttunk annyit Washingtonból és New Yorkból is, hogy mostmár úgy vagyok itthon, hogyha soha nem járnék többet arra, talán akkor is túlélném :), de!

Washingtonról és New Yorkról is azt gondoltam, hogy érdemes Anyukámmal mennem, mert senki mást nem tudnék rávenni annyi múzeumnak a meglátogatására, mint amennyit bármelyikben is érdemesnek gondoltam. Nos, azt kell mondjam, hogy annyi múzeum van és annyira érdemes lenne akár mindbe is elmenni, hogy ahhoz ott is kellene élni...Arról nem is beszélve, hogy Washingtonban a múzeumok nagy része ingyenes... És bárkit érdemes rávenni, mert remekek.

Csakúgy, mint az emlékművek, melyekről feltétlen fontos megemlíteni, hogy emlékművet építeni nagyon tudnak... Rám legalábbis biztosan nagy hatást gyakoroltak. Monumentálisak az elnökök emlékművei - Washington, Jefferson, Lincoln, Franklin Delano Rosevelt - és minden aktuális gondolatodból kiszakítanak a háborús és egyéb emlékművek - vietnámi és koreai háború, Martin Luther King, Jr. és a szeptember 11-i terrortámadás emlékműve.

Az amerikaiak - turistaszemmel - köszönik, nagyon jól élnek. Kedvesek, figyelmesek, segítőkészek. Nyugdíjasan önkénteskednek és mindig és mindenütt átadják a helyet annak, aki jobban rászorul, sőt, átrendeződnek, hogy az együtt utazók egymás mellé kerülhessenek. Amerika akadálymentes, sajnos nem csak a hagyományos okokból, hanem a krónikus elhízottság miatt is, ami jelentős mértékben korlátozza a mozgásban a népesség jelentős részét. 

Rend van. A szabályok betartódnak és betartattnak, az épített és természetes környezet is gondos gazdákat mondhat magáénak - mind a maga megfelelő mércéjével mérve. 

Amerika nagy meglepetés volt, csupa kellemes csalódást okozott. A teljes túrát nemes egyszerűséggel és őszinteséggel tökéletesnek nevezem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kriszta-in-korea.blog.hu/api/trackback/id/tr227651606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása