Eltöltve egy évet számos koreai és a Földgolyó minden szegletéből összesereglett iskolatársammal a 'globalizáció' újabb arcait fedezem fel.
Az elmúlt hetekben, hónapokban pl. egészen máshogyan hallgatok híradót, vagy azért, mert a hírek Róluk, a barátokról is szólnak/hatnak:
vagy azért, mert a hírek a nagyvilágban Rólunk szólnak...
vagy mert a közösségi portálokon az üzenőfalam tele van a Go Korea üzenetekkel :) Meccsnapok után/előtt éppen 5 földrészről :) A 16ban már bent vagyunk.
Csodálatos világban élünk! És jó tudni, hogy gondolunk egymásra - óde szirupos lenne, hogy mert egy nagy család vagyunk.
De tényleg...
Kedves Régi és Új Olvasóim,
nagyon köszönöm, hogy tegnap este megtiszteltetek a jelenlétetekkel az előadáson!
És köszönöm a Regnumi Estéknek a meghívást - és leghűségesebb Olvasómnak a közreműködést!
Remélem jól éreztétek magatokat és megszerettétek Koreát is!
További hírek időről-időre jönnek itt.
Legaktuálisabban Namhanman filklubját ajánlom, most szerdán, június 2án.
Film a Welcome to Dongmakol, vagyis Üdvözöllek Dongmakolban!
Ott találkozunk! :)
HippoKriszta
Kedves Olvasóim,
ahogy korábban említettem, most szombaton este élőben is lehet hallgatni az élményeimet!
.jpg)
Az én Koreám: a hagyomány és modernitás csodálatos találkozása
Helyszín: Regnum Marianum Plébánia, Zoborhegy tér 18, XIV ker Zugló
Megközelítés: 77es trolibusszal a Stadionoktól a Rákosmezei tér megállóig, onnan toronyirányt 3 perc séta.
Autóval lásd a térképet itt.
Időpont: 2010. május 29, 19:00-20:30
Minden érdeklődőt nagyon sok szeretettel várok!
HippoKriszta
Kissé megkésve, de beszámolok a múlt héten lezajlott koreai filmhétről.
Na nem szakértő szemmel, arra ugyanis továbbra is Namhanman blogját ajánlom mindenkinek (lsd link jobbra), hanem inkább csak benyomásokat osztanék meg.
Például, hogy milyen jó automatikusan Annyonghaszejózni, hajlongani és akaratlanul is visszarepülni párezer kilométert és néhány hónapot a mozi előterében állva vagy a filmvásznat bámulva.
Hogy jó érzés, hogy vannak mások is, szép számban, akik érdeklődnek valami iránt, ami iránt Te is. Hogy ismeretlen ismerősökre lehet szert tenni, csak mert senkinek sem kell elmagyarázni mi az a kimchi :)
És mert ismerős arcokkal is lehet találkozni - és persze egyre többel az előbbi bekezdés folyományaként. De hogy pl. egy olyan koreai leányzóval is összehoz a sors, akit életemben egyszer láttam Szöulban, no, azt igazán nem gondoltam volna soha. A világ valóban rettentő picike - és ezen még én is, és még mindig meg tudok lepődni.
A Bocsánat című kesernyés alkotás kibontotta azt a sok problémát, amik boldog diákévünket élve szinte teljesen rejtve maradtak a szemünk előtt.
Míg a Pletykalavina megtekintését mindenkinek ajánlom, aki a szegény gazdagok, metroszexualitás, koreanizált amerikai álom témaköreiben akar egy jót merülni nonstop kacagással. Minden várakozásomat felülmúlta a felette könnyed, péntek esti popcorn mozi - és erős rekesz és arcizomfáradtsággal kellett folytatni az estét a remek szórakozás után.
És hogy mindez mennyire visszarepített oda, ahol tavaly éltem... Nos a női mosdóban 3 koreai mellett tolongva a szobatársammal Koreából nem volt nehéz megint -majdnem elrontani -, hogy errefele mit és hova is illik dobni... 5 hónap után.
Kedves Olvasók!
Ha szorult volna belétek kérdés, amire nem válaszoltam, vagy amit nem lehetett feltenni kommentben, nos gyűjtsétek össze és hozzátok magatokkal
MÁJUS 29én, szombaton estére.
A Regnumi Esték rendezvénysorozat keretében ugyanis
este 19:00-20:30 között beszélgetek a Dél-koreai élményeimről
és persze válaszolok is a kérdésekre.
Részletek, plakát stb kicsit később, addig is beírni a naptárba!
Mindenkit szeretettel várok!
HippoKriszta
Ezúttal koreai filmek formájában. Részletek Namhanmannál. És persze Buddha születésnapja is jön hamarosan. Május 29én pedig élőben mesélek én is. Nem mintha ez versenyezhetne a fenti programokkal ^^ (Részletek hamarosan)
A csodás lámpás fesztivállal - ha valaki épp arrajár május 14-16án.
Egyszer azt olvastam valahol, hogyha Tokioban a császári palota kertjét felparcellázva eladnák, többet kapnának érte, mintha egész Kalifornia államot bocsátanak áruba.
Nos a tokioi ingatlanőrület most valami olyat hoz magával, ami hagyományőrző japán társadalmat ismerve, elég meghökkentő.
A minap azt olvastam ugyanis egy napilapban, hogy a Kabuki-za névre hallgató, a kabuki hagyományos színháznak helyt adó, késő 19. századi épületet lebontják.
Ginza bevásárlónegyedében ugyanis egy mindössze néhány emeletes épület aránytalanul nagy értéket "foglal" el.
A dolog annál is inkább fájó, mert a kabuki - noha az előadások japánul zajlanak - könnyedsége, testbeszédessége és egyszerű, mindennapi események bemutatása által könnyen élvezhetővé válik a turisták számára is. És egészen érthetővé teszi az "felfoghatatlan" Távol-Keletet. Még akkor is, ha az "érthetetlen módon" félnapos előadás végignézése helyett csak egy felvonást nézünk végig ún. makumi jeggyel.
Persze ezt az átmeneti színházban, majd az új, sokemeletes épületben újraelhelyezett színházban is megtehetjük.
Csak közben az épület, amiről a 2007ben látott egyfelvonáskor nem készítettem képet eltűnik és Ginza bevásárló és irodaépületeihez lesz hasonlatos.
Nekem hiányozni fog.
Miguel el Grande kérdésére reagálva, amit a lenti cím ír az így igaz.
http://index.hu/tech/szoftver/sc220808/
Kattogtatva a csatornákon lépten nyomom belebuksz a videojáték-bajnokság közvetítésébe. Én nem nagyon vagyok otthon a témában, dehogy ez egy valódi őrület, valódi sztárokkal és hisztériával az biztos.
Számomra a legdöbbenetesebb mégis az, hogy rezzenéstelen arccal játszanak... A pókerarc itt alapbeállítás, gyakorolni sem kell. :)
Akik a cikk alapján nem bírják elképzelni, hogy néz ez ki, íme angol és koreai kommentárral egy-egy verseny.
Jó szórakozást!
A Fuveszkert szervezeseben
apr 17-18 es 23-24en japan modra
gyonyorkodhetunk a cseresznyekben.
Reszletek itt.
Kedvcsinalo kep tavalyrol Koreabol.
... arra, hogy miért is nehéz nekünk megérteni pl. a koreai kultúrát.
Magyarország vs Korea
Hatalmi távolság: 46 vs 60
Individualizmus: 55 vs 18
Férfiasság: 88 vs 39
Bizonytalanság-kerülés: 82 vs 85
A hosszú távú orientációra dimenzióra nincs is magyar adat :) Korea: 75.
Ebben a dimenzióban egyébként az ázsiai államok rendre levernek mindenkit.
USA 29, megintcsak jellemző.
Térkép és részletek magyarul és angolul sokhelyen.
Egy csepp chaebol-történelem - és a megszokott koreai csoda angolul beszélőknek.
Aki pedig hajat akarna vágatni, menjen Park szalonjába.
Élménybeszámlót küldjetek!
Kíváncsi vagyok Budapesten menni magyarkent egy koreai fodrászhoz egyszerűbb-e, mint ugyanez Szöulban ^^ (Lsd korábbi Victoriás bejegyzéseimet)
http://cafe.daum.net/budapestparkhair
Idei "hagyomanyos" tojasaim otvozik a multat a jelennel. Piros + kornyezetvedelem: papirszemet dekoracio.
Boldog husvetot Mindenkinek!
hat ezert szeretem en a koreaiakat.
Namhanman irt reszleteket (sokhelyen), de itt is:
Volt egy egeszen szuper dolog a KDI konyvtarban: mobiltelefon toltok.
Ott persze sose kellett - leven mobiltelefon nelkul is tudtam elni.
Lehet itthon is azt kene...
No ekkora yellow dust hala az egnek nem volt Koreaban.
Hazai kémeim odakintre rendre azt jelentették, hogy Mo követi a koreai időjárást.
Igaz. Tegnapelőtt egy csomót esett kint. 30 centi. Megint havasak a bokrok az ex-ablakom előtt. Itt is.
csak diplomat irok.
es nap mint nap racsodalkozom KDI osztalytarsak statuszupdate-jeire.
a fel szivet/labat/lelket/eszet mindenki otthagyta Koreaban ugy tunik...
Mostanaban ismet a konyvtarban toltom az idom jelentos reszet. Ez esetben olvasokent.
Ket konyvtarat boldogitok. Egyikben sem lehet bevinni sem taskat, sem kabatot.
Az egyik helyen egy nagy piros bevasarlokosarba, a masik helyen egy atlatszo ceges szatyorba lehet pakolni, mindazt, ami kellhet az embernek odabent. Egyik mokasabb, mint a masik.
A logisztikai problemaknal mar csak az rosszabb, hogy mig az elobbi helyen csak tablak vannak kiteve, hogy ne egyel/igyal az olvasoreszlegben, addig a masikba valoban BE SEM LEHET vinni enni es innivalot. Ami tekinettel arra, hogy bent siri csend van es min 4-5 orat ulnek bent emberek, nem eppen udvos megoldas - plane ha vesekotermelo hajlamod is van.
Mert kisetalni mindenki szeme lattara felorankent a vizautomataig elegge latvanyos, ezert a legtobb ember keruli, igy viszont kotermelove valunk mindannyian. A legmokasabb, hogy utobbi konyvtarban a ketszarnyu ajtobol allo bejarat mellett egy kozonseges polc talalhato - sok-sok felliteres uveggel, melyek furcsa szinu, gyanusan soknapos folyadekokkal vannak toltve es elszinezodott bananfelek tarsasagaban varjak, hogy valaki egyszer majd ertuk jon.
Azt persze a vilagert sem mernem megkerdezni, hogy
1. miert nem olyan vilag ez, ahol feltetelezzuk a 20-50 eves korosztalytol, hogy sem a konyveket, sem a szamitogepeket nem eszi, nem issza le...
2. es miert nem olyan vilag, ahol nem kell atlatszo taroloakarmikkel szerencsetlenkedni, mert FELMERUL, hogy valami az adott taskaban/kabatban elrejtve illetektelenul kerulne ki az epuletbol.
Jojo, Koreaban meg volt valami szuperschipes rendszer a konyvek vedelmere, ami nem eppen ket filler. De mig ott a kapuk figyelmeztetsul csipogtak, addig itt ugy erzem egeszen masrol van szo... Plane, hogy szoltak a biztonsagiak, hogy a bananraktar sem epp biztonsagos hely... Azota egy regi hypos uvegben hozok magamnak inni :)
ps: szeretnem leszogezni, hogy az, hogy ezen valtoztassunk sztem igenis nem mas, mint hozzaallas kerdese.
Az en billentyuzetembol, itt: http://www.utaslap.hu/hir/index/1484
Jo olvasast!
Hazatérésemben Magyarországra kétségkívül az egyik legjobb dolog volt, hogy fiatalodtam egy évet.
Tavaly febr 26án a 26 éves születésnapomat terveztem ünnepelni, erre a 27et kellett.
Nos idén nincs más hátra, a 27et kell ünnepelni - megint, és sajnos már az európai számítás szerint is.
És mi mással, mint Ázsia-bulival!
Namhanmannak köszi a tippet! Úgysejtem, mi ott is leszünk :)
Benneteket meg szeretettel várlak!
Részletek ITT.
A minap csatlakoztam a korean food csoporthoz egy közösségi portálon. És vagy 2 koreai kaját reprodukáló próbálkozásom is volt mióta hazajöttem.
A helyzet az ugyanis, hogy előre beharangoztam, hogyha hazajövök nem tudok majd enni.
És tényleg nem tudtam.
Mondjuk kezdetben ez nem látszott, mert pl karácsonykor a Mamánál extra adagokat toltam be, de nem azért, amiért gondolnám. Hanem mert nem éreztem az ízeket... és mennyiságben próbáltam pótolni azt a hihetetlen színességet, amit a koreai, ázsiai fűszerezés nyújtott. Egyszerűen nem éreztem az amúgy csodás magyar húsleves ízét...
Nos azóta sikerült az egyfogásos kajákra rábeszélni azokat, akik etetnek.
De ez sem elég. Nem nagyon bírok enni, ez van... De legalább nem kell tavasszal, nyáron küzdenem, hogy beleférjek a nyári ruhatárba.
A koreai kaják hihetetlen egészségességükkel laktatók, vagy mocskos csípősségükkel meggátolják, hogy felfalj egyszerre egy fél disznót...
A koreai kultúra harmóniára, a konfliktusok elkerülésére épít.
A teljesítményértékelésben pl. annak idején (de gyanítom még ma is), a humán adminisztrátorok kisimították a vezetők értékelését, hogy elkerüljék a különböző mértékű jutalmak nyomán keletkező esetleges irígykedést.
A koreai kultúra emelett siker- és célorientált.
Az álláshelyekre millióan versenyeznek, mindenkinek meg kell tudni mutatni, miért jobb Ő, mint a másik. Ebből természetszerűleg egymillió konfliktus adód-hat.
Hogy hogyan tud ez a két jellegzetesség megmaradni egymás mellett... arra nem bírok rájönni a mai napig.
De működik. Lásd a 6,5%os GDP növekeds helyett 6%os produkció feletti csalódottság... (2009re, igen)
A másik kedves "sietős" hazai élményem a fizetés az éttermekben.
Még kintről írtam, hogy a fizetési gyakorlat a koreai éttermekben valahogy így néz ki:
eszel, befejezed, beszélgetsz (vagy sem), majd felöltözöl, elindulsz a kijárat felé és a kijáratnál a kasszánál fizetsz.
Itthon igyekszem megszokni, hogy az etikett mást diktál:
eszel, befejezed, beszélgetsz (vagy sem)
majd hívod a pincért,
vársz.
Kéred a számlát,
vársz.
Megkapod a számlát, leteszed a pénzt.
Vársz.
a) Jön a pincér, megköszönöd az ebédet és távozol.
b) Jön a pincér, megmondod mennyi visszajárót kérsz.
Vársz.
Elrakod a visszajárót, felöltözöl, távozol.
3 vagy 4 vársz után lehet is menni.
Ej, megváltozik az ember látásmódja, ha egy évig más körülmények közt él. (Noha ez a procedúra soha nem volt a kedvencem...)
A másik hatalmas megfigyelésem, hogy itthon ugye olvasunk a metrón, ami szuperjó. A koreai tömegközlekedésben szinte soha nem láttam ilyet - hiszen sorozatotkat néznek ugye többnyire az utasok a metrón. Vagy alszanak. Itthon meg nem nagyon alszunk a BKVn. Nincs is olyan hosszú járat, de van is időnk eleget aludni! Biztosan nem napi 4 óra az átlag. Tessék kérem megbecsülni, hogy van időnk aludni!
