A másik kedves "sietős" hazai élményem a fizetés az éttermekben.

Még kintről írtam, hogy a fizetési gyakorlat a koreai éttermekben valahogy így néz ki:

eszel, befejezed, beszélgetsz (vagy sem), majd felöltözöl, elindulsz a kijárat felé és a kijáratnál a kasszánál fizetsz.

Itthon igyekszem megszokni, hogy az etikett mást diktál:

eszel, befejezed, beszélgetsz (vagy sem)

majd hívod a pincért, 

vársz.

Kéred a számlát,

vársz.

Megkapod a számlát, leteszed a pénzt.

Vársz.

a) Jön a pincér, megköszönöd az ebédet és távozol.

b) Jön a pincér, megmondod mennyi visszajárót kérsz.

Vársz. 

Elrakod a visszajárót, felöltözöl, távozol.

3 vagy 4 vársz után lehet is menni. 

Ej, megváltozik az ember látásmódja, ha egy évig más körülmények közt él. (Noha ez a procedúra soha nem volt a kedvencem...)

A másik hatalmas megfigyelésem, hogy itthon ugye olvasunk a metrón, ami szuperjó. A koreai tömegközlekedésben szinte soha nem láttam ilyet - hiszen sorozatotkat néznek ugye többnyire az utasok a metrón. Vagy alszanak. Itthon meg nem nagyon alszunk a BKVn. Nincs is olyan hosszú járat, de van is időnk eleget aludni! Biztosan nem napi 4 óra az átlag. Tessék kérem megbecsülni, hogy van időnk aludni!