Sri Lankán, csakúgy, mint az eddigi tapasztalatok szerint mindenütt DK-Ázsiában, percek alatt leszervezhető minden program, minden előzetes tervezés nélkül.
Búvárkodni például úgy mentünk, hogy szombaton telefonáltunk, hogy hétfőn is kimennek-e - érdemes-e egyáltalán Trincomalee fele menni (nyáron ugyanis a keleti, télen a nyugati parton van szezon, de hát sose lehet tudni milyenek a körülmények és mennyi a vendég). Minthogy mondták, hogy minden nap mennek és elég előző este lefixálni, du 3ig nem is emeltük fel a telefont. Ekkor gyorsan leegyeztettük, hogy még Kanniyában áztatjuk magunkat, de mindjárt megyünk mindent személyesen is egyeztetni.
A mindjárt amúgy egészen sokáig tartott, mert a French Gardent sehogy se lehetett megtalálni :) Láttam, hogy van annak némi bája, hogy én mondom meg a sofőrnek, hogy hova akarok menni, sőt azt is, hogy merre, mikor ő a helyi és amúgy meg ebből él, dehát a búvárkodásért sokmindent megtesz az ember :)
Nos, miután meglett a helyszin, sofőrünk még aggódott egy sort, hogy jó hely-e ez, mert épp nem engedélyezték újra az előző hajójukat, de ahhoz sajnos muszáj búvárnak lenni, hogy a bázisvezetővel váltott 5 szó, meg gyors helyszini szemle után maga a búvár meg tudja itélni, hogy jó helyen van-e. Igyhát megnyugtattam a sofőrt, hogy tudom mit csinálok, és ez kell nekem - 2 merülés másnap, 2*30EURért.
Legnagyobb szerencsénkre épp kiköltöztek az egyik szobából, igy a szálláskérdés is pikk-pakk megoldódott. Nagyon alapszintű szállás, főleg a fürdő volt nagyon "fapados", de egy éjre teljesen rendbenlevőnek tűnt - és volt is végül 2 éjre (2500rúpia/szoba/éj). Szép volt a part, árnyat adtak a pálmák, ami alig csökkentette a rekkenő hőséget, rohangáltak mindenütt a csikos mókusok (egy tyúk a nemzeti állat egyékbént, ami csak Sri Lankán él. Csikos mókusból elképesztően sok van. Gyakorisági alapon letaszithatná az amúgy mutatós tyúkot a trónról!), meg a tehenek a házak és kerti bútorok közt. 
Este a csillagok alatt elköltöttem első Sri lankai sörömet - Lion, 0,625l, szuper -, majd az éjszaka közepén kivonultam a szúnyogok és hőség ellen a partra aludni. Társamul szegült egy kutyus, aki egész éjjel el nem mozdult mellőlem. Tartott ez az idilli állapot, a csillagtakaró alatt és a part mentén szabályos fűzért alkotó halászhajó-fénysor mellett, mindaddig mig egy kókuszdió úgy 20cm-re nem landolt tőlem is meg az őrzőangyalomtól is. Ekkor a nagy ijedtségben úgy döntöttünk, visszatérek a házba - a kutyus persze odáig is velem tartott.
Reggel aztán jött a két merülés. A hajót magunk toltuk be a vizre és Trincomalee alá mentünk egy hatalmas szikla tövébe, melynek csúcsán buddhista templom állott. A merülésvezetőtől megtudtuk, hogy egy szentélyben fogunk merülni - és valóban, a vizben Ganesha szobrát kellett megtalálnunk a napi (heti) kókuszdió áldozat gyűrűjében, melyet a helyi halászok dobálnak be neki rendre.
A merülőhelyen inkább a terep adta az érdekességet, ugyanis a hatalmas sziklák viz alatt is páratlan látványt nyújtottak. Az élővilág nem egy Vörös-tengeri burjánzó kavalkád volt, hanem inkább egy kimért, jól sikerült bújócska, ahol pont megtalálsz mindenkit még azelőtt, hogy megunnád a kutakodást. Sőt, egy csomó halat, amit a tömegben észre se vennél, mert szürke, rátapad a sziklára, azt itt remekül meg lehet figyelni.
A két merülést le is zavarják a közelségre való tekintettel a déli órákig - mélység max. 16m -, igy a partraszállás, szökellős forróhomok-ugrás után még lehet egy igazán jót pihenni.
És várni az esti vacsorát.
Még előző nap a sör mellett - meg az óriásrákom mellett - összehaverkodtam a tulajjal, akitől megtudtam, hogy komoly hiány van king prawnból, ezért hajnalban kel, hogy 3 óra utazással észak felé találjon nekünk rákokat. A tengeri herkentyűkről és étkekről én azt tartom, hogy csak parton szabad enni (mégcsak 50km-el beljebb sem:)) és ennek pont az itteni két vacsorám az újabb, ékes bizonyitéka. Este ugyanis nem volt más lehetőség ;) mint megtudni lett-e rák északon és ha már igen, nos akkor hoznának egy adagot, ha lennének kedvesek. Anyunak is rendeltünk egy majd fél kilós halat :) és bár szédületesen sokáig kellett rá várni - egy kis Lion meg hazai pálinka segitett múlatni az időt vagy 2 órán(!) át - nagyon megérte! Akkora tál volt a rák, hogy szinte alig birtam vele! Hatalmas, húsos, gyönyörű darabok hibátlanul elkészitve - mint Balin 2009-ben. Mindazösszes ujjamat megnyalom még most is! Ki is neveztük szépen az estét utószülinapi és előnévnapi ünneplésnek :)
Közben a másnapi program is megoldódott, sofőröstől, programtervestül, igy a szúnyogháló alá bújva vártuk a másnapi izgalmakat. (Tényleg rengeteg a szúnyog, mindenképp célszerű használni a hálót - ha csúnya rózsaszin is!)
A hibátlan napon azért történt még egy érdekesség. A vacsorára várva egyszercsak látjuk, hogy 14 férfi, gyakorlatilag a teljes személyzet egyszercsak a part felé rohan. Nem sejtettük, hogy mi történt, noha a parthoz majdnem legközelebb ülünk. Kiderült, hogy egy idegen férfi hozzáért az egyik, egyébként kinai vendéghölgyhöz, aki tőlünk pár méterre a pálma alatt a nyugágyban olvasott. Hogy hogy is vették észre a bárpulttól, nem tudom, de szédületesen gyorsan iramodtak utána.
Trincomalee éppen azon a határon van, ameddig pl. a magyar KÜM is biztonságosnak tartja Sri Lankát. Az északi rész és a keleti part szenved még mindig a vélt-valós belháborús utóhatásoktól, a toleranciahiánytól. A történet ugyanis arról szól, hogy vannak még mindig - tamil közösség soraiból főleg -, akik nem tudnak megbarátkozni a szellősen öltözött turisták megjelenésével, noha a térség felemelkedésének ez egyetlen lehetősége. Mint a tulajtól megtudtam, ritkán, de történik ilyen - és ha nem is kapják el a tettest, aki egyébként nem is ment volna további tettlegességig a leányzó szerint sem, akkor is muszáj üldözni, hogy világos legyen mindenki számára, hogy a French Gardenben (és persze mindenütt) a vendég az első és vigyáznak rá.
Szóval kintalvás csak bátraknak, lehetőleg többesben és a kutya legyen veletek!
