Legújabb elhatározásom szerint minden nap 1 óra testmozgás van betáblázva koreai tartózkodásom maradék 11 hetére.
A mai nappal persze az egész hetet letudtam, mert megmásztuk a Bukhansan nemzeti park legmagasabb csúcsát, ahonnan 360fokos panoráma tárult a szemünk elé Szöul - mondanám csodálatos - városára. A dologban ott a bökkenő, hogy a látvány ugyan elképesztő, ellenben a milliónyi tömbház egészen kiábrándító... Persze 20 millió embert el kell helyezni valahova, de ez akkor is döbbenet.
Mint ahogy az is, hogy nemcsak kiránduló-hegymászóból van ezernyi minden hétvégén minden egyes turistaútvonalon (ma pl csak az 5. buszra fértünk fel a nemzeti park felé tartó buszra és "sorba kellett állni" a hegyen, különösen a csúcs körül), hanem mint a mellékelt ábra mutatja, sziklamászó is. És - és nem is tudom miért lepődtem meg -, de a szikalmászók átlagéletkora is 45-50 év...
A nap terméke ellenben a fényképezőgép. A koreai fotó úgy készül, hogy a fotós számol: hana, tul, szet (1,2,3), mosoly, katt. Vagy a fényképezőgép számol hangosan...
