A szombat-vasárnapot sikerült visszamentenünk az eredeti terveknek!
Szombat reggel bementünk a belvárosba, hogy a 02-es buszra szállva elmenjünk Galle-ba, majd onnan még erre-arra. A buszt már egészen helyi módon ütöttük le. Leszálltunk a helyiről még a végállomás előtti lassítóban az út közepén, és mikor már épp másztunk volna be a korláton a "védett" helyre a nyüzsgő bazárba, visszafordultunk és ugyanott az út közepén felpattantunk a 02-re :) Normál busz volt ugyan, így nem jutottunk fel Sri Lanka egyetlen autópályájára, de tulajdonképpen nem siettünk nagyon.
A Galle fele vezető út Colombo tengerparti sétánya mellett vezet, ami egy szellős, tágas, hatalmas, de szintén őrületesen meleg és famentes park, ahol éppencsak lézengtek a népek. Innentől viszont szinte az egész út Galle fele lakott területen át vezet, szinte tökéletesen egybeérnek a települések. Hogy hol vagy, azt mégis viszonylag könnyen lehet tudni, ugyanis valamennyi üzlet reklámtábláján a címe is szerepel. Ezen az úton pl minden üzlet címe tartalmazta, hogy Galle Road, ugyanis Sri Lanka leghosszabb utcája Colombo városközponttól Galle-ig vezet, így aztán mindenütt Galle Roadnak hívják. Kb. 110 km hosszú :)
Galle-ban egy felette kellemes sétát tettünk az Óvárosban. A régi holland kikötővárosnak ez a része könnyen válhat valamennyi európai turista kedvencévé, hiszen számos galéria, múzeum, kiváló étterem sorakozik a csöppnyi, koloniális házak közt és egészen európai hangulatot áraszt. Az egész Óváros felette picike, kb. 4*4 utca, mégis, órákat, napokat is el lehetne tölteni itt.
Mi az időnk jelentős részét abban a templomban töltöttük, ami anno a cunami idején a Caritas főhadiszállása volt. Az apácák végtelen kedvesek voltak. Egy tea mellett igyekeztek segíteni nekünk az örökbefogadott kisfiú megtalálásában is. Innen a Church Streetre mentünk, ami az Dutch Reformed Churhről, egy régi holland templomról nevezetes, de még egy jópár másik, gyönyörű templomot is felvonultat. Az utcákon aztán lehet mindenütt lesni a holland emlékeket a kakastól a Kelet-indiai Társaság címerén át minden apró kis mozzanatban.
További fontos jellegzetesség még a hibátlan állapotban megőrzött fal a város mentén, melynek számos pontjáról remek kilátás nyílik mind az óceánra, mind a városra - sőt, az utolsó szárazföldként az Antarktisz felé is! A helyieknek itt van egy "remek" pénzgyűjtő attrakciója. Az ifjuság ugyanis jópénzért a sziklák közé veti magát. Ők túlélik, sok vagény turista már odalett... Mi persze nem akartuk ezt az iparágat tovább finanszírozni...
Itt, a félsziget csúcsán áll továbbá egy csodás világítótorony is, ami talán az egész Sri Lanka túra legfotózottabb eleme lett.
A belváros szívében Mama tetőteraszán megkóstoltuk Mama híres curryjét, ami nemcsak nagyon látványos, de felette finom is volt, noha Anyunak Farzan nejének curryje jött be legjobban, sőt talán nekem is... És gyönyörködtünk a tetőcserepekben meg a kilátótoronyban és a csíkos mókusokban :)
Útban a teknősfarm felé még megálltunk a mostani Caritas székháznál, de szombat lévén nem nagyon találtunk ott senkit, meg zavarni sem akarunk, hiszen éppen gyászmise volt.
Erre a napra még teknősök és újabb "kalandok" is jutottak :)
