A másnapi program, hála a helyieknek, felette gazdagra sikerült.
DK-Ázsiában is - meg talán mindenütt - tud lenni az embernek egy olyan félelme,hogyha valaki nagyon segítőkészen ajánlja a saját szolgáltatásait, hangozzanak is bármilyen jól,azzal inkább végül a szolgáltatásnyújtó jár jól.Nos ennek a napnak a tervezésénél is volt egy ilyen félelmem,merthogy nagyon meg akartak minket győzni,hogy Trincoból indulva ne érjuk be Sigiriyaval és Dambullával,de egy elefántszafarit is iktassunk be. Anyu még Wilpattuban közölte,hogy neki csak úgy jó az elefantnezes,ha kiselefánt is van... Persze mondták,hogy lesz;) Ígyhát csak azt kellett megfontolni,hogy bírjuk-e.Mivel úgy döntöttunk igen, mentem leütni az utat - azzal a kiegeszítő megállapodással,hogyha nincs elefánt,nincs pénz. Így már egész nyugodtan aludtam, plane,hogy a szállásban is megegyeztünk a helyiekkel. (A túra 9000 rúpiát kóstált, beleértve a dzsipet is a szafarira. Ettől még nemzeti park belépőt kell venni. Az elég érdekes megoldás egyébként, hogy a gépjárműről Neked kell gondoskodnod, de minden nemzeti parkban így működik...)
Szóval reggel jött a találka és azt a hírt kaptuk, hogy tuk-tukkal megyünk Habaranaba. Trincomaleeból... Ha megnézzük a térképen, ez mintegy 100km és 100km a nemtökéletes utakon semmiben, de különösen az amúgy nagyon kedves és hasznos tuktukokban nem kényelmes. Minthogy megint hajnali volt az indulás, tettem néhány közepesen erős kísérletet, hogy talán menjünk mégis valami mással, de sajnos nem jártam sikerrel... átszervezni meg nem akartam a gazdag programot, aminek az alapja éppen az volt, hogy saját autóval rugalmasabbak vagyunk... Ráadásul kezdésnek elmentünk a helyi halpiacra, hogy a Habanara-beli szálláson is legyen friss hal (cáfoldanó a minapi tételemet :)). Ettől nem voltam éppen boldog.. az én időmből meg az én pénzemből ment a fuvar, de a bonyodalom eztán jött. Nem vagyok éppen egy hisztis alak, mint tudjuk és tényleg mindent kibírok, de Trincotól vagy 60 km-en át egyszerűen NINCS út! Vagyis van valami nyomvonal és építkeznek KÉZZEL - szó szerint lapáttal, csákánnyal, nemkevés NŐ ráadásul, de, hogy ez minden csak nem út... Szóval 4,5 óránkba került ez a rész.. Sohatöbbet! A búvárkodásért tehát ugye meg kell küzdeni... A hab a tortán pedig az volt, hogy mikor lett jó út, ott kb. 30km/óra sebességkorlátozás volt és 32km/órával megállították a sofőrünket... ÁÁÁÁ!
Azért megérkeztünk. A szállás szuper volt. Letettük a csomagot, átszálltunk a dzsipbe és valami susnyáson át eljutottunk Sigiriyába.
