Annak idején, mikor Skóciában dolgoztam sokan óvtak attól, hogy azt higyjem a barátságok, amik a nyári munka során születnek, örökké tartanak.
Nos a legjobb baráti körömben is vannak néhányan azoktól az időkből és a minap is skót társaságban igyekeztem körbetekerni a Balatont. De valóban, a megmaradt barátságaim, a svéd exfőnökömet leszámítva, mind magyarokkal születtek.
Korea elég messze van ahhoz, hogy az ember hajlamos legyen hinni a fent említett 6 éves figyelmeztetésnek és ne élje nagyon bele magát, hogy érdemben tartani tudja a kapcsolatot kontinensnyi távolságokban is.
Nos mióta hazajöttünk már több koreai vendége is volt a magyar delegációnak, de Prágában sem hagytam ki egy kis nosztalgiát a cseh iskolatársunkkal. Ebben az értelemben az ösztöndíjunk már most beváltotta a kulturális csere, kapcsolatépítési reményeket.
A legcsodásabb pedig az, hogy két hét múlva érkezik egy indonéz barátom, aki nem átallott január óta nem elárulni, hogy megpályázott - és megnyert - egy két hetes ösztöndíjat Budapestre. :)
Ha valamiben nem reménykedtem az az, hogy éppen Indonéziából, ahol egy általam is ismert ösztöndíj 100 USDt fizet havi megélhetésre, ami ott egy középosztálybeli átlagfizetése, látogat meg egy barát. Merthát hogyan is engedhetné meg magának?!
Fel vagyok villanyozva, mert már csak 5 nap és egy újabb barátnak mutathatom meg ezt a csodálatos várost! Lehet Budapest bloggá változom hamarosan! Annyi felfedeznivaló van itt is :)
