Hétvégi kirándulásunk tanulságai röviden: oda kell figyelni a települések nevére, mert Chungju és Cheongju nem ugyanaz :) És akárhogy is szeretnéd, koreában hegyet nem mászol egyedül...
Napi furcsa sorozatunkban láthatjuk az elképesztő színekbe és mintákba öltözött 40 és 70 feletti különítményt, valamint a hegytetőn elfogyasztott 8 fogásos ebédet. Csak azért mert a hegyre megyünk még jönnek a pálcikák, a 6 féle kimchi - és egyáltalán: minden, amit a hegy lábánál is ennénk ebédre.
Nagyon kedves dolog a koreaiaktól, hogy egyrészt rendre megkérdezik, hogy honnan jöttünk, másrészt többnyire kiegészítik az ebédünket az aktuális idénygyümölccsel.
Kirándulni csodajó, különösen ezekben a csodás színekben!
Képösszeállításunkban a 70 évesen is földön ülő nénitől Beopjusa álló és bevésett Buddhájáig (utóbbi összehasonlítható a Lonely azonos témájú képével :) Aki megtalálja a 3 különbséget, az ismét selyemhernyót nyer!), Danyang hídjáig sokmindent láthatunk.
A történetről csak annyit, hogy Danyang fekvése és mészkőbarlangjai vetekednek gyönyörűségben a végeláthatatlan hegyekkel - akár a Chungju tóról hajózva naplementekor, akár megmászva szemléljük őket reggeltől késő estig!
A kedvenc pillanatok a hegyről lefelé értek a 13. km körül.
Kivételesen ugyanis nem volt olyan megerőltető az ereszkedés, mint általában és a délutáni fényben a zöld, sárga, vörös, barna minden árnyalata a szemünk előtt pompázott! Sőt! Néhány pillanatra még abban a csodában is részünk volt, hogy látó, sőt, hallótávolságon kívül esett az előttünk, mögöttünk haladó 2es vagy 4es számú társkereső-klub!
(Az ide kapcsolódó furcsákat kifejtem egy újabb, sajna már megint korhatáros bejegyzésben hamarosan.)
Mindez bőven kárpótolja az embert azokért az elképedéssel vegyes pillanatokért, amikor egyébiránt csak szívesen csodálná a tájat a csendben 7 km megtétele után...