Kambodzsába a legtöbben Angkorért mennek, Phnom Penh, a főváros inkább csak a kifejezett Kambodzsa vagy térségbéli körtúrák része - alapvetően utazásszervezési szempontok miatt.
Pedig a csodálatos Királyi Palota, a khmer gazdagság számos kincsét rejtő Nemzeti Múzeum és Pol Pot kegyetlenségének döbbenetes kínzómúzeuma mindenképpen megéri a látogatást, nem is beszélve a város hangulatáról.
Nem tudom megmagyarázni pontosan az okát, de Phnom Penh már a repülőből is nagyon szimpatikus városnak tűnt. A jellegzetes hegyes templom és palotatornyok ellenére, amik itt-ott kiemelkedtek a pala és cseréptengerből, valahogyan mégis európai kisváros felett lebegő érzésem volt. Phnom Penh 1,2 milliós város, Kambodzsa lakosságának majd 10%a él itt. A város mégis emberléptékű, szinte gyalog bejárható és valahogyan tényleg nagyon emberközeli - számomra legalábbis.
A reptérről hosszas tuk-tukozás vezetett a belvárosba a szállásra. Utamat jobbról balról megannyi mozgó ételárus, meztelenül szaladgáló gyerekek, milliónyi motoros, tuk-tukos, cyclós, biciklis, egyéb összetákolt mozgójárműves utazó szegényezte, jöttek-mentek a szerzetesek narancssárga ruhájukban, minden parkban lázasan folytak a közös aerobic edzések vagy az össznépi tollasozás. Mindenki tevékenykedett valamilyen módon vagy éppen csak élvezte, hogy együtt lehet a szeretteivel.
.jpg)
Ebben a képben persze máris sok a furcsa: DK Ázsiában sehol nem láttuk igazán az egymásnak adottság jeleit (ez Koreában sem szokás, sőt! Lásd a metrón a nevelő célú plakátokat!), itt ellenben nem kellett sokat gondolkodni, hogy a kézen fogva sétáló fiú és lány egy párt alkot. Az indonézek szuperegészségtelen dohányzó, motorpöfögő, nemmozgó életmódja után jó volt látni, hogy a khmerek odafigyelnek magukra. Hogy igyekeznek tiszán tartani a környezetüket is (különösen Siem Reap, Angkor környékén!!!). Summa summarum, már-már európaias hangulatom kezdett lenni, pláne a klasszikus kávézók, éttermek, sörözők láttán, ami Koreában (szinte) teljesen hiányzik.
Az egymondatos jellemzés Phom Penhről mégis az, hogy az ellentétek városa. A fényűző palotáké, a csodás templomoké és a megannyi aknasebesülté és meztelenül szaladgáló gyerekeké...
