Koreában a mai nap a hálaadás ünnepe, amit mindenki a családjával ünnepel. Hetek óta nem lehet jegyeket foglalni a vonatokra, mindenki a hazautazás mikéntjén töri a fejét, a normál esetben 4 órás utak 14-15 órára hosszabbodnak, zárva az üzletek, alig vannak emberek az utcán, mindenki rizssütiket eszik otthon, ugyanis ez az ünnep eredete: a rizsaratás, a jó rizstermésért való hálaadás. A családtagok megajándékozzák egymást - helyi szokás szerint az esetek jelentős részében pénzzel (grr) és karácsony-szerűen együtt töltik az ünnepet valamely felmenőnél.
Ezért aztán Szöul üres! Abban a városban, ahol a járdán (!) nem férsz el rendszeresen, mert annyian vannak, most 10 perces metróátszállásos sétákat tehetsz meg anélkül, hogy akár csak 1 ember is szembejönne! Döbbenetes!
És ha valaki szembejön, annál többnyire van valami a hagyományos technikával becsomagolt dobozban! (A szín is számít! Mindig rózsaszín!) Ajándék kínai körte például. Vagy alma. Esetleg az alkalmi hanbok estére.
