Utolsó Indonéziai bejegyzésem szóljon a 9 merülésről, amit Bali tengereiben töltöttem.
Újabb térképen láthatjátok, hogy merülőhelyből nincs hiány! Sajnos mindet nem merültem be, de Sanurból indulva volt két napom Nusa Penida körül: Crystal Bay (3), Tugu (1), Toya Paker (1) (Ped felé), Manta Point (1) illetve 2 merülés a Liberty roncsánál Tulambenben, valamint egy ajándék merülés Kububan.
És igen, azoknak, akik tudják mi mindenért kell Balin menni a víz alá, láttam naphalat, mantát és mini csikóhalat is!
Kezdem időrendi sorrendben!
Nusa Penida felé úgy egy órát kell hajózni Sanurból, igyhát kellően rá lehet hangolódni a közelgő élményre. A Crystal Bayben számos további hajó fogadott minket, nem is beszélve a milliónyi búvárról a víz alatt... A hátrabukfenc után kisvártatva 33 méteren találtuk magunkat és úgy 35ön az első mola molát, avagy naphalat is, amit ellenben én nem láttam. Annyi búvár volt ugyanis előttem, hogy nem láttam át a halig a felfelé szálló buborékoszlopk között :) (Megjegyzem, ez is élményszámba ment. A koreai biztonsági megállós tumultuson kívül nem nagyon merültem még ekkora "társaságban" és meg tudom érteni az akváriumi halaimat, miért is élveznek úgy beleúszni a buborékokba :) ).
Az egyéb látnivalókat - miközben persze volt mindenféle hal, korall stb, ahogy a nagykönyvben meg van írva - ellenben kicsit kopárnak éreztem, ami valószínű a mélységünk számlájára is írható.
Innen továbbhajózva Tugu következett a sorban, ahol kipróbáltam milyen az, amikor egy kellemes tempójú, ámbár kényelmes nézelődéshez sajnos még mindig egy kicsit gyors áralmat csak visz és visz és tényleg csak lebegned kell és ámulnod, bámulnod a víz alatti világ csodáit!
Áramlásügyileg Toya Paker vitte a prímet. Mostmár azt is elmondhatom magamról, hogy igen, merültem igazán nagy áramlásban, és a nagyot most elsősorban nem is a tempóra, hanem a kiterjedésre értem. Ha kicsit is lementél a falról már komoly esélyed volt nem látni többé a merülőtársakat. Pillanatok alatt kikerültél ugyanis a 15 méteres látóvávolságból, amivel persze önmagában még nem lenne olyan nagy baj, mindjárt hozza őket is a víz, csak lennél már közelebb a falhoz.. de nekem nem növelte a konfortérzetemet maradjunk annyiban... Áramásügyi ismereteimet nem lesz baj, ha fejlesztem még :), mert akkor nagyobb kapacitásaim maradnak gyönyörködni a bohóchalakban és a hatalmas kék, zöld és duci fehér tengericsillagokban :)
Másnap újra a Crystal Bayben kezdtünk és sikerült megtalálni magunknak egy mola molát. Azt sajnos nem mondhatom, hogy ott állt az orrom előtt, mert kevéssé volt ránk kíváncsi, mint mi őrá, de ahhoz elég közel volt, hogy belássam: ekkora halat én még nem láttam!
A Manta Pointon sem volt a legeslegnagyobb szerencsém sajnos, ugyanis 45 percnél már keztem feladni, hogy látunk mantát. 10 esetből 7,5szer egy egész csapatot kellene lássál az amúgy látnivalókban nem annyira bővelkedő öbölben, ehhez képest, nekünk "csak" egy manta jutott. Felettünk úszott el kissé a távolban, de győztem követni a szememmel, hogy repül, repül és még mindig ott a farka, ott a farka! (Azért nem vagyok még teljesen elégedett a látotakkal. Mennem kell még mantát találni!) Az 55 percnek az utolsó 10ében történt minden izgalom, mert amint elment a manta, már jött is egy teknős :)
Utolsó merülésem a térségben ismét a Crystal Bayben esett, ezúttal elektromos ráják egy szabadtüdős merülő és egy rendkívül furcsa lény társaságában. Ő a dive logomba "légpárnás porszívóra hasonlító rémfurcsa képződmény" néven futott be, de igazából egy tintahal felett lebegtem :)
Nusa Penida környékéről összefoglalóan annyit, hogy a fázósabbak augusztusban legalábbis mindenképpen az 5mmes ruhára menjenek. Mélyre is kell menni, nem is épp meleg a víz (24 max) és a 20-21 fokos áramlatok rém kellemetlenül tudják ám érinteni az embert odalent. A látótávolság egy mese és ugyan kissé kopárabbnak éreztem a vidéket mint eddig bárhol másutt, azért nem kevés gyönyörűségben lehet az embernek itt is része! (Sanurból a BIPD Dive Centerrel merültem, akikkel teljesen elégedett vagyok!)
Csakúgy, mint a helyiek által üzemeltetett White Sand Dive Resorttal Tulambenben. Az itteni merülések bája, hogy a falu tetszőleges pontján kimész a cuccoddal a partra, felcsatolod az uszonyaidat, pár lábtempó és máris a Liberty hajó roncsánál találod magad.
Az USA katonai szállítóhajója 1942ben japán torpedótámadás áldozata lett, de nem emiatt került a tengerfenékre! Kihúzták ugyanis a partra, ahonnal 1963ban került a víz alá Bali egyik vulkánjának ugyanis pöfékelhetnékje támadt és a földmozgás becsúsztatta a hajót a vízbe.
A roncsmerülés attól volt igazán szuper, hogy helyi merülésvezetőm tényleg minden szegletről tudta már, hogy ki a lakója, így láttam a pár centis halaktól a méteresekig mindenfélét, beleértve életemben először egy barrakudát, polipokat, jackfish örvényeket!
A legszuperebb ellenben a törpecsikóhal! Péternek köszönöm a tavalyi milliónyi történetet és teljesen meg tudom érteni, miért ment Balira csak ezekért a kis jószágokért! Belinkelem a google képkeresést a mini csikóhalra, avagy pigmyre, mert egyszerűen annyira jópofa minden képen, hogy nehéz volt választani. A kettő (vagy 1...) amit én láttam, ilyen lila volt mint ez és ilyen kicsi, mint a képen. Azért is nem tudom egyet vagy 2t láttam, mert mint láthatjátok, nehezebb megtalálni, mint egy 4-6 méteres mantát. Így aztán könnyesre is nevettem magam a víz alatt, hol magamon, hol a törpcsikóhalon mulatva :)
A Liberty tehát kívül, belül remek merülőhely, pláne, hogy kezdő búvároknak is merem ajánlani, mert áramlás nincs, mélység szintén nincs, ellenben mindenféle jószág van, amit csak el lehet képzelni! No és persze a roncs maga!
Balin amúgy egymásba érnek a búvárcentrumok, de felette sok a búvár resort, ahol aztán szállás, medence, merülés, étkezés megkapható egy helyen.
Búcsúmerülésem Kububan milliónyi kishal, hatalmas korall tölcsérek, ronda, az odújukból kimászni próbáló polipok, kedvenc színváltós kishalaim, egy rakás zebramintás hal, papagájhalak, csigák társaságában telt, amihez csak a hab volt a tortán, hogy teljesen ingyen volt részem mindebben a csehek és Lada (ejtsd Ládja) jóvoltából!
43 merüléssel várom a telet és 50 alatt nem is tervezek hazamenni. :)
