Még a múlt hét végén történt, hogy keresztülutaztuk Koreát és kikötötünk Sokcho városában a Japán tenger partján.
Az itteni eseményeket nagyon röviden úgy lehet összefoglalni, hogy ilyen csúf tengerpartot én még nem láttam, ellenben ha már közlekedési furcsáknál tartunk, az alábbi hajókázást nem lehet kihagyni: 200 wonért segíthetsz a révésznek átvinni magadat a folyón :)
De nem is gond, hogy Sokchoban keresve sem lehet találni igazán látnivalót, mert az igazi célpontunk a Seoraksan Nemzeti Park volt.
A félig ködbe, felhőbe burkólódzott erdő és sziklák egyszerűen lenyűgözőek voltak, még akkor is, ha néha már-már emberi közelségbe kerültek, mikor egy 16 tonnás követ (Ulsan Bawi) kézi erővel meg lehetett mozgatni :) Jó kondiban vagyok, meg kell hagyni!
Egyszerűen nem lehet itt betelni a sziklákkal! Hatalmasak, elképesztő formákat vesznek, fel, lépésenként szembesítik az embert saját kicsinységével és a természet erejével... Nézzétek pl a kőfolyót! Kíváncsi leszek rá az esős évszak végén!
A reggeli függönyelhúzás az alábbi látvánnyal fogadott.
Nincs is mit csodálkozni tovább azon, hogy minden koreai kiszabadul a hegyekbe hétvégén...
Sokchoba visszatérve pedig irány a halpiac. A furcsasága a szárított halakban rejlik! (Tengerparti várostól és eddigi halpiacok alapján friss halat vártam...) Szárítva kikészített ráját pedig még igazán nem láttam. Böbe, just for you! (Nem plüssrája ugyan és már nem is nagyon zizzeng, de rája :))
