Ha otthon bármit is tudunk Koreáról, az talán az, hogy a koreaiak állandóan rohannak. Ebből következően nem túl udvariasak, bemennek elsőnek az ajtón, szinte fellöknek, ha nem enged be egyből a metróban a kártyaleolvasó, a koreai építőipar legjellegzetesebb vonása is a sebessége... ésatöbbi.

Szóval a 빨리빨리, vagy "páli-páli", "hurry-hurry", "siessünk-siessünk" itt a névelő helyett funkcionál nagyjából, és kényelmesen sétálgatni főbenjáró bűnnek számít.

Nos ilyen körülmények mellett könnyfakasztó élmény volt ma a metróállomásra érkezni.

A lépcsőn felérve azt láttam, hogy nagy tömeg áll a The Face Shop nevezetű bolt előtt, éppen a metróbejáratban. Kézenfekvőnek tűnt azt gondolni, hogy a cég hihetetlen mértékű leárazással vagy valami egyéb, vadiúj fiatalítószerrel állt elő, de egészen gyorsan rájöttünk, hogy nem erről van szó.

A Los angelesi műkorcsolya világbajnokság közvetítésére, illetve az ott futó 18 éves, immár világrekorder Kim Yu-na-ra szegezték a szemüket a járókelők, aki éppen akkor futotta szabadprogramját.

Mindamellett, hogy a leányzó egy csoda, mégis azt kell mondjam, hogy a legnagyobb csoda az volt, hogy az emberek, akiknek az élete a nonstop rohanásról szól - amit ráadásul éppen a metró reprezentál a legjobban-, megálltak, levegőt sem vettek csak nézték a televíziót, összeszorították a fogukat minden lendületvételnél, megkönnyebbülten sóhajtottak és éljeneztek minden jeget-érésnél és teljes örömujjongásban törtek ki a pontok láttán! A blokkolt metrókijárat abban a 8 percben senkit nem zavart, senki nem kerülgette a tömeget, de beállt az utolsó sorba és eggyé vált a szurkoló, éljenző társaival...

Döbbenetes élmény volt önmagában is, de otthoni összehasonlításban pláne....

A vasárnap (és néha a szombat is) egyébként a pihenés, az aktív pihenés napja, mint ahogy azt a kirándulások kapcsán már említettem. Egészen döbbenetes, hogy szombat és vasárnap délelőtt kihaltak az utcák, zárva a boltok. (Utóbbi mondjuk azért is van, mert minden második "bolt"=étkezde, akikből sokan csak 11 körül nyitnak ki.)

Sanyarú MBA sorsomat végigtekintve pedig, a múlt hétvégén úgy döntöttem, hogy 10 hétre 25 csoportházi és/vagy prezentáció mellett, ha a munkahelyed-iskolád-lakhelyed egy 5 perc sugarú körön belül helyezkedik el egy 40 percnél nagyobb sugarú körön kívül a várostól, akkor ugyan lehet, hogy élvezed annyira amit csinálsz, mint én, de közepes valószínűségszámítási gyakorattal is egyértelmű, hogy 8 hét után bedilizel - ígyhát megszületett a döntés, hogy akármi is történik, heti min. 1 nap szünet kell - kampusztól távol, tanulásmentesen.

A 빨리빨리-szünet napja e csodaszép vasárnap lett az állatkertben.

Az állatkertről csak annyit, hogyha 2 millió főnyi budapestire egy X méretű állatkert kell, akkor 18 millió szöulira sok X. És még nagyobb... A láma és az oroszlán távolsága pl. 1000m, onnan még min. ugyanennyi a zsiráf, ahonnan úgy 200 m a "főbejárat", ahonnan az egész komplexum nyitánya még vagy 800m...

Az állatok nagyrésze azért ismerős volt hellyel-közzel (Jó volt viszontlátni a régi kedves ismerősöket is! Bölény/Yellowstone Park, arara/Copán, pisote/Costa Rica! Bár a szabadban sokkal jobb volt velük!), de néhány csodálatos, kevéssé klasszikus kedvencet láthattok alant.

A látogatókról és a híresen alacsony koreai születési arányokról pedig az utolsó képet ajánlom figyelmetekbe :-)