Meg nem erősített hírek szerint a koli első sikeres(nek tűnő) vakrandija is lassan kudarcba fullad...
A kedvenc koreai fiatalemberünk egész héten lelkendezett, álmodozott, ám tegnap este szerelmi bánat okozta ivászatról (na az nem nagy újdonság) és dohányzásról szóltak a hírek a harmadikról...
Bejött a szobájába, rém szomorú képet vágott, közölte, hogy olyan régen nem látott... Átölelt - mintha egy doboz cigaretta támadott volna meg -, majd könyékig beletúrt a soju-készletbe és az este fennmaradó részében is sojuba folytotta a bánatát.. Ha igaz.. Mert hiába kérdeztem tőle, mi a baj, nem válaszolt... Csak révedt a semmibe és kereste a következő üveget...
Pedig ha a vakrandis lány hozzá is menne, akkor sem lenne belőle 김né, mert itt a nők nem veszik fel a férjük nevét!
A tegnapi nap legfényesebb eseménye azért mégis az esti táncklub volt.
Még februárban/márciusban keletkezett egy csomó klub, ugyanis a suli ad valamennyi pénzt a diákformációknak, amennyiben azok adott téma körül komoly diákéletet szerveznek.
A táncklub meglehetősen esélytelennek tűnt, pláne, hogy mindjárt itt a szemeszter vége, senki nem akart fizetni pluszban és azt sem tudtuk mit akarunk táncolni... Továbbá a 11 lányra 5 fiú jutott. De tegnap végre megvolt az első óra és ki más lett volna a SALSA tanár, mint Thrung, a vietnámi srác és HippoKriszta a magyar őstehetség :-)
Csodajó érzés volt, hogy Munir, aki egy nagyon furcsa, egészen fekete, 40es bangladeshi apuka, aki életében még soha nem táncolt, éppen velünk mozdította táncirányba a lábait először :-)
De minthogy salsát táncolni remek partnerekkel (Gergőőőő, gyere ide!!) meg salsát tanítani az két rémesen különböző dolog, azért örülnék, ha mégis mindenki a zsebébe nyúlna és kifizetnénk azt az egyetlen amerikait, aki Szöulban tud salsázni :-)
Misi, ha jössz, nagyon számítok Rád! Vizsgaidőszak ide, vagy oda, az egész banda odavan a salsáért és rém izgatottak lettek, hallva, hogy egy profi érkezik hamarosan!! Szombat este vagy hétfőn tehát salsa órát kell adnod! Előre is köszi! ;-)
