A vizsgaidőszak végét mi mással is ünnepelhette volna az ember, mint ivászattal - legalábbis, ha Koreában tanul. Az ivászat ugyanis itt egészen mindennapos dolog, és nagyon nem is kell más alkalmat keresni arra, hogy az ember lerészegedjen, minthogy hét vége van. Vagy nincs...
Az eddgi tapasztalatok szerint az egyetlen nap, amikor nem isznak az a vasárnap, bár hétfő-kedden sem olyan nagy még a forgalom az alkohol-árudákban.
Az itallapon a 주, vagyis "alkoholos ital" felíratot kell keresni, mint szóvégződést.
A piacot egyértelműen a 소주, vagyis a soju uralja. A rizsből készült, leginkább talán a vodkára hasonlító ital köznapi formája kb. 20%os alkoholtartalmú, az illata valami nagyon rossz minőségű hazai szeszre, míg az íze semmire nem emlékeztet - mindennek tetejébe még az utóíze is egy katasztrófa... Minekutána erre ők is rájöttek, megvannak a trükkök a probléma árhidalására. Lehet pl. venni aprócska üvegben ízesítőt - szilva ízzel. Az összhatás az umesu nevű japán italra hasonít leginkább, aminek távolabbi testvérei a koreai polcokon is megtalálhatók. Az ízesített és édesebb sojuk természetesen a női vásárlókat célozzák, akik korábban jellemzően nem, vagy csak elvétve fogyasztottak 소주t. A 소주 iránt kereslet diverzifikáltásgát jól mutatja az is, hogy a kiszerelés a 2,5 literes palacktól, a tipikus 3,6 decisig, a fémdobozosig és a papírdobozosig (!) terjed....
A következő elem a listán a sör, avagy a 맥주 "mekcsu", azok közül is a Cass márkanevet viselő eléggé lágy, világos fajta. Csakúgy mint az USÁban vagy egyéb angolszász országokban itt is kapható pitcherben, avagy óriáskancsóban 1, 2,5 és 3 literes kiszerelésben.
A gazdasgi fejlődéssel kialakult, igényes lerészegedést igénylő fogyasztók vágyainak kielégítésére pedig megjelent a piacon a bor, 포도주 "pododzsu" is. Helyi bortermelés hiányában, az import jelentős része Franciaországból, Chiléből és Ausztráliából érkezik. Othonról Tokajit lehetne beszerezni aranyárban, ha igaz, bár Tokaji boltot még nem láttunk.
Az egyéb iható dolgok között szerepel még - az importált áruk listáján - a whiskey, vodka és kb. minden egyéb a világ minden tájáról. A helyi nagy kedvencek viszont az egyéb édesborok: az összes berryt lehet listázni: szeder, málna, áfonya stb.
Miután mindezt maguk(n)ba töltötték az eredmény valami döbbenetes részegség. A teljesen normális állapot az, ha nem bírsz menni a saját lábadon.. és aki még egy kicsit jobban tud, az igyekszik segíteni rajtad...Hovatovább ez állapot még fényes nappal is látható az utcákon... A dologban az az elképesztő, hogy otthon egy ilyen állapot után azért az embernek van valahol egy kis szégyenérzete... Itt meg akkor van, ha nem jutottál el idáig!
Ugyanis, ha nem iszol a következő körben (miközben a körök száma ütemesen tart a végtelenbe), akkor nem arra gondolnak, hogy nem akarod teljesen kiütni magad, vagy fáj a fejed, gyomrod, álmos vagy. Hanem arra, hogy nem élvezed a társaságukat. Vagyis INNI KELL, felállni az asztaltól tilos, könnyedén hazatalálni bűn...
A vizsgatemető partyn Michaelaval (Románia) éppen elkülönülten beszélgettük a csapattól és gyorsan kiderült, hogy mindketten mennénk már, holott mi is, és a többiek is nagyon jól éreztük magunkat.. De minthogy teljesen láthatatlanul mégsem illik távozni, elköszöntünk. Erre a professzor feloszlatta az egész estét... A második helyen, a második hatalmas adag ital után... Még ma is lelkisimeret-furdalásom van. Bár remélem a koreaiak a 3. helyen folytatták...
