Ha az ember a szeretteitől nagy időeltolódásnyira ünnepli a születésnapját abban az a borzasztóan jó, hogy az egy napos ünnepből három napos lesz hirtelen: a biztosra menők mar 25én írtak/telefonáltak, hogy mire itt 26a lesz már lássam. A 26a bonyolította természetesen a legnagyobb forgalmat, de akik otthon este írtak azt én már csak 27én kaptam meg. Remek érzés, mindenkinek köszönöm!

Itt rögtönzött bulival sikerült megünnepelni az öregedésemet, minden napra egy egy furcsa finomsággal.

A tortakínálatról: gyönyörűek és nagyon fincsik! A gyönyörűségük éri meg a misét, ugyanis tényleg mindenféle formában, ízben, változatos díszítéssel lehet itt tortát találni: hajszálvékony csokidarabokkal, gyümölcsökkel, csokispirállal miegymással.

Nem is maradt persze egy falat sem az én tortámból sem!

A másik furcsa továbbra is a tortákkal kapcsolatban, hogy mindent adnak hozzá. Egy kemény tálcán csomagolva érkezik, így nem kell úgy bénázni vele, mint otthon. Nem is lenne szabad ezeket a műalkotásokat elrontani az átpakolással.

A csomagban pedig megtalálható még egy nagy műanyagkés, a gyertyák, két óriásgyufa egy minizacskóban pöttömnyi gyulékony felülettel, szerpentint kilövellő petárdák!

A csütörtök esti koreai-magyar buli után (Minden vendégem bátorsága előtt nagy tisztelettel adózom! A fiúk a lányszobába való belépéssel, a lányok az alkoholizálással szegték meg az ismerten szigorú koliszabályzatot! ) pénteken kettesben folytattuk az ünneplést, különböző helyi italok társaságában.

És megkóstoltuk azt, amit eddig még soha nem mertünk: selyemhernyó gubó!

Hogy hogyan néz ki, azt mindenki itélje meg maga (mi mondjuk egy éttermi, ízesített verzióval próbálkoztunk), de hogy mérhetetlenül büdös, azzal azt hiszem nem vitatkoznátok.

Ellenben az íze: várakozáson felül rendben volt!