A koreaiakról szóló korábbi bejegyzésemben már áradoztam a koreaiak kedvességéről és figyelmességéről, így jelen bejegyzésben inkább a diplomáciai kapcsolatokra koncentrálok, azon belül is egyetlen eseményre: hétfőn vettünk ugyanis részt a koreai-magyar kapcsolatfelvétel huszadik évfordulójára rendezett fogadáson a külügyminisztériumban.
A nyitóbeszédben a miniszterhelyettes kitért a koreai-magyar kulturális hasonlóságokra, így pl. hogy a koreaiak is vezeték- majd a keresztnév sorrendben írják a nevüket, valamint a kapcsolatok ütemes fejlődésére az eltelt időszakban. A Magyar Köztársaság koreai nagykövete - angolul tett - állítása szerint nagyjából hasonló témakörökre helyzete a hangsúlyt saját, koreaiul elmondott beszédében.
A 20 éves évforduló alkalmából számos kulturális/gazdasági esemény kerül megrendezésre az év folymán, és ha szorgosan bejárunk a nyelvórákra, talán becsatlakozhatunk az évadzáró beszédbe. Nekünk, koreaiul még nem beszélő magyaroknak egyfelől furcsa volt hallgatni a beszédet, másfelől pedig szörnyen jó érzés, mivel a zömében koreai hallgatóság lelkesen bólogatott, nevezett amikor kellett és láthtóan nagy elismeréssel adózott a Nagykövet úr koreai nyelvtudása láttán.
A beszédek és a tortavágás után a zenekar helyi hangszereken játszott magyar dalokat. Fellette izgalmas lehet áthangszerelni az ismert hangszereken játszott dallamokat kayagumra (húros hangszer balra) illetve hae gumra (kéthúros, jobbra) valamint a furulyák/fuvolák helyi megfelelőire (choktae, tanso) úgy, hogy mindezek ~98%ban az otthoni hangzással szólaljanak meg.
A további technikai részletekről csak annyit, hogy a rákos szendvics zseniális volt, a torta szörnyű (shi-roo-tteok - rizs+bab. Hagyományosan a szomszédoknak adott ajándék, mikor új helyre költözik az ember vagy új vállalkozás megnyitásakor.), viszont jó sokat kaptunk belőle ajándékba (ez nem lesz benne a hivatalos jelentésben).
A vendégek 90%-10%ban koreaiak illetve magyarok voltak, ami nagyjából a gazdasági kapcsolatokban megmutatkozó arányokat is tükrözi.
Egy kicsit belepillanthattunk tehát a helyi külszolgálatosok mindennapi életébe és a múlt heti követségi élményekkel együtt azt kell mondanom: valamit nagyon rosszul csináltak anno Londonban, mert az itteni stábnak sikerült felszámolnia az azóta fennálló kétségeimet a követségi hozzáállással szemben! Ezúton is köszönjük a meghívást, kedvességet, segítséget!
A fentiekről szóló hivatalos összefoglalót és a felette csinos magyar csapatot megtekinthetitek a szöuli magyar követség honlapján! Összehasonlításul: így néztünk ki egy hónapja az egészségügyi vizsgálaton.
