Félreértés ne essék, a fenti címmel nem Thomas Friedman nagy sikerű könyvének kívánok reklámot generálni! (Különben sem győzött meg a 40 oldalban, amiben kifejti, hogy miért is ez a legjobb kifejezés arra, amit mondani akar...) Hanem, a mai bejegyzést az iménti skype-telefon illette. (Egyébként pedig tartoztam egy sztorival...)
Az imént beszéltem ugyanis egy régi kedves barátommal, aki éppen Dubaiban dolgozik - kemény 1 napja :-) Kiderült, hogy az egyik kinti magyar kollegája korábban a szobatársam párjanak a kollegája volt. Most pedig Dubaiban dolgoznak együtt! (Maradva a megszokottabb kifejezésnél:) A világ szörnyen kicsi!
Múlt pénteken volt Tiború búcsúbulija. Napi furcsa: itt egyáltalán nincsenek sörözők, kocsmák vagy "beülős helyek" a magyar fogalmaknak megfelelően. A legikább beülősre hasonlító helyeken is muszáj enni! Nem lehet csak úgy sörözni! Még akkor sem, ha a korcsolya alapból ott vár az asztalon...
Tiború egy kedves budapesti ismerősöm, Tamás barátja, aki éppen Amszterdamban volt, mikor Tamás kitalálta, milyen vicces lenne egy "blind date", avagy "vakrandi", köztem és Tiború közt, ugyanis Tiború hamarosan Szöulba látogat. Minthogy mi még nem ismertük a várost, Tiború pedig egyedül töltötte volna az estéit, nyilván nem volt olyan nehéz erre rávenni minket.
A sztori viccesebbik része az első találkozásunkhoz kötődik. Ugyanis az Amszterdam-Szöul tengely emailben eljutott odáig, hogy a találkozás napja vasárnap lesz. Aztán a vasárnap előtti pénteken az Amszterdam-Szöul telefonkapcsolatból úgy tűnt, hogy az itteni (vagyis szöuli) idő szerint "holnap 3kor érkezem", úhogy találkozzunk 18kor a szálloda halljában. Másnap - szombaton tehát - meg is érkeztem ez egyik magyar sráccal felvértezve a hotelbe, ahol kierült, hogy Tiború csak másnap csekkol be... Kísérőm arcát látnotok kellett volna :-) A Mapo ugyanis, ahol a hotel volt, éppen Szöul másik vége... Mindenesetre a kezdeti lelombozódást követően a közelben sörbe folytottuk a bánatunkat - ami mellé ajándék steak burgonyát is kaptunk! (Hatalmas kincs! Nincs is itt más csak rizs!)
Este persze kiderült, hogy nem jól van ez így... Újabb időpontot fixáltunk, ezúttal vasárnapra. És 17 órára.
Nekivágtam a városnak - ezúttal egyedül -, de minthogy az előző napi sörözés után már nem terjedt ki a figyelmünk arra, hogy mérjük az utazással töltött időt, sikerült 30 perc késéssel érkeznem.
A portás már-már tudta, hogy kit keresek és meg is nyugtatott, hogy igen, Tiború már megérkezett. Szuper, gondoltam. - Felhívhatom? - Persze, semmi akadálya - mondta ő és 3szor is megismételte a szobaszámot. A telefonközpontos leánykának szépen felmondtam a leckét - és ő kapcsolt is. A telefon csak csörgött, csörgött, mígnem feladtam és leroskadtam egy fotelbe... Nem megy nekem ez a Tiború téma...
17:40kor aztán hagytam egy üzenetet, amit Tiború, mint később kiderült, úgy 2 perc múlva meg is kapott - ekkor én már javában nekifogtam a másfél órás visszaútnak..
Hazatérve az a nemtúl meglepő üzenet várt, hogy ha már ott voltam fel is telefonálhattam volna... Naja, próbáltam!!! (Bocs Yoda..) Csak nem az volt ám a szobaszám, amit mi a helyi erőkkel kisilabizáltunk...
Az első találkozásunk végül a mi metrómegállónknál vált valóra, és volt egy remek esténk hármasban (ismét kiegészülve első utastársammal), végigkóstolva a soju nevű helyi nedű több változatát is!
Tiború hazatérte előtti este pedig búcsúsojuzást rendeztünk. Immár rutinosan, a szívünknek felette kedves Jongno-(3) sam-ga nevezetű megálló 1es kijáratához beszéltük meg a találkozót, de minthogy -10 fok volt és a bevándorlási hivatalban gyorsan végzett a magyar csapat (újra Eszterrel kiegészülve), küldtem egy smst, hogy a közeli Starbucksban ülünk. Mondanom sem kell, hogy ott meg Tiború nem talált meg minket, de úgy fél óra kergetőzés után a -10ben csak sikerült. :-) Még jó, hogy akkor legalább volt 1db, smsezésre képes telefonunk... Jó találmány az néha!
Azóta egy budapesti régesrégi ismerős újabb potenciális magyar ismerőssel hozott össze Szöulban - igaz Annával eddig még csak maileket váltottunk.
Lapos, vagy kicsi, egyre megy! Szeretem ezt a gömbőcöt!
