A won (₩, KRW) Dél-Korea hivatalos fizetőeszköze. Elméleti váltópénze a jeon, amit ma már nem használnak (kivéve az árfolyamok feltűntetésekor). A "won", a jen és a jüan szó etimológiai gyökerei ugyanabban a kínai karakterben találhatóak, mely azt jelenti "kör alak". A jeon (100 jeon=1 won) egyszerűen "pénzt" jelent. A won története az 1900as évek elejére nyúlik vissza, mikor a két Korea még egy Koreaként a wont használta. Kisebb-nagyobb kitérők után (a japán megszállás idején jen, a második világháború után ismét won, majd hwan, majd mindegyik előző együtt a forgalomban) 1975-től vált Dél-Korea kizárólagos fizetőeszközévé. A dollárhoz kötött árfolyamot 1980-ban váltotta fel a lebegő árfolyam.

A legebés a mai adatok szerint 100 won =15,95 HUFon illetve 1 USD=1377₩on áll. (Thx, Misi a javításért!) Január 3-a óta a forinthoz képest nem látszik túl jelentősnek a változás, annál inkább a dollárral szemben, mert én pl. anno a reptéren 1274en váltottam. A lényeg, hogy holnaptól lehet átállunk arra, hogy nem 7el, hanem 6al osztunk, de ez még mindig nem a világvége.

Az árszínvonallal kapcsolatban már korábban is jeleztem, hogy nem nagyon találtunk itt még olyat, ami drágább lenne mint Magyarorszgon, de illusztrációnak álljon itt néhány adat:

Egy bevásárlás végén tehát elég komoly szórást tud mutatni a számla. Ha épp csak beugrasz valamiért azt megúszhatod úgy 2000 vagy 5-6000 wonból. Ha egy kicsit többet pakolsz a kosaradba, könnyen egy 30-40 ezres számlánál találhatod magad. Vagy kölcsön adsz 20000 wont, ami kb. 3000 Ft 

Az egyes elemek elemzésével komplett bejegyzéseket lehetne megtölteni, de ezt most nem teszem meg, csak a "normál" alma esetében. Ugyanis mindenféle gyümölcs, zöldség kapható mindenféle méretben, ami elég komoly befolyással van az árra. Lásd az alábbi illusztrációt napi furcsaként.

A furcsák közt egyébként az is elgondolkodtató, hogy a 10, 50, 100, 500 wonos érmék mellett csak 1000, 5000, 10000 wonos bankjegyeket találunk, így 3-400ezer wontól (50-60 ezer Ft) már szétdurran egy pénztárca. Igaz ugyan, hogy a legkisebb kisboltban is lehet fizetni kártyával...

(ps: a fenti árakra azért még ne alapozzátok a meglátogatásomat! Nem éppen a leggazdagabb környéken lakunk, így alacsonyabb az árszínvonal - habár az alapvető cikkek nem mutatnak jelentős szórást - és azt se feledjük, hogy mindezek a helyi fizetésekhez képest nem túl magas ösztöndíjhoz igazított keresletünknek megfelelő alaptermékek árait mutatják.)