Nos az úgy volt, még áprilisban, hogy nagyon szerettem volna már kicsit a szabadban lenni, meg nagyon szeretnék mindig és állandóan valami "kézzelfoghatót" és hasznosat és szépet tenni - vö. egész nap pötyögni a gépen nehezen látható eredménnyel gyakorta -, meg kint is lenni a ragyogó napsütésben, ami persze mostanra fagyos májusi szélbe váltott, mikoris az I love Budapest és/vagy a Szeretlek Magyarország jóvoltából figyelmes lettem a városligeti árvácskaültetésre. Több se kellett az én lokálpatrióta lelkemnek, ment is a telefon a családnak, hogy itt bizony ültetni kell a hétvégén.
És valóban. Az egyébként Guiness rekordba (akkor még kísérlet) öltöztetett programon csak úgy hemzsegtek a lelkes önkéntes virágültetők és az én kis csapatom végül 8 fősre dagadva kb. 300 árvácskát ültetett :) A legkésőbb csatlakozó résztvevő kemény 1 db árvácskában segédkezett, de a kicsitől a nagyig guggoltunk, ástunk, cipeltünk, másztunk az ágyások közt! Egyszerűen remek volt! Kezdetben négyesével, később tálcákkal hoztuk a virágokat, kezdetben minden színben ott akartuk hagyni a kezünk nyomát, de végül lecövekeltünk a piros palántáknál, úhogy ha a Kertem felől nézzük, akkor kb. 10 óránál mi voltunk azok, akik igyekeztek ugyan szabályos egyenesekben ültetni a virágokat, de be kell valljuk, ez nem mindig sikerült. Sikerült viszont tényleg mindenkit bevonni a munkába és míg az elején nem volt mindenki lelkes minden munkafolyamatért és már alternatív elfoglaltságok is előkerültek, addig a végére a szuper munkamegosztásnak köszönhetően mindenki azt kapta részfeladatként ami Neki leginkább tetszett. Hát így.
A jól teljesített munka örömére az ebéd is kalákában jött össze, aminél már csak egy jobb megoldás lehetett volna - helyben piknikezni :) Jövőre ez a terv!
Ami azonban még ugyanezt a napot illeti. A család bringás csapata azzal koronázta meg a napot, hogy kiment a Critical Massre. Itt lehet én vagyok az egyetlen "rendszeresen" síró résztvevő, de engem a lelkem mélyéig meghat, ha emberek egy csoportja valamit közösen csinál. És hát sokezren emeltük a bringát! Igazán nagyon lélekemelő pillanat volt! Itt is mondanám, hogy jövőre végigtekerem az egész útvonalat, mert az Andrássy autók nélkül fantasztikus, de ugyanilyen élmény lehetett volna a minden más is. Viszont CM többé nem lesz, így marad nekem a napi 29 km bringa a melóba és haza minden nap :)
Ami pedig a hétvége folytatását illeti. A Fűvészkertben ugyanekkor voltak a Sakura napok, amikor is a cseresznyevirágzást ünnepeljük. Sosem voltam még a Fűvészkertben. Sajnos. Innentől gyakrabban megyek! Igazi oázis a város közepén!
