A címadó, első idézet Wayne Marshall-tól származik, aki az Operakarácsony c. hangverseny karmestere és zongoristájaként mondta a fentieket még karácsony előtt.
A "minden más" kategóriában azért kívánkozik ide ez a bejegyzés, mert remek estét varázsolt nekünk!
Az Operaház hangversenyei közül a farsangiakat nagyon szoktam várni, pláne Dénes István óta, hogy a "komolyzene" mellett egy kicsit "komolytalanabb" zene segítségével élhessem bele magamat igazán a farsangi vígságokba. Karácsony előtt hasonlóra meg kell mondjam nem számítottam, bár, mikor a műsorban láttam felbukkanni Gershwin szerzeményeket is, nagyon felcsillant a szemem. Wayne Marshall pedig a hab volt a tortán.
A harmadikról kezdetben éppencsak egy hibátlanul szabott frakkot és egy fénylő fejbúbot láttunk, de nem sok kellett hozzá, hogy ne csak hallani, látni is akarjuk, hogy mi történik a színpadon. Wayne Marshall egyértelműen felrázta nemcsak a sokszor egykedvű közönséget, de a zenekar arcára is mosolyt csalt, lendületet adott minden vonóhúzásnak, ütésnek vagy fúvásnak! Jómagam olyan élményben sem részesültem eddig, hogy a karmester egyben a zongorista is, így a szokásos emelvény helyett a zongora mögött állva dirigált a zenekarnak majd ült le a billentyűk mellé. Egyébiránt feltűnően takarékos, ámde félreérthetetlen mozdulatokkal vezényelt és a leghatározottabban azt képzelem, hogy az arcizmai minden rezdülése is segíthette a zenekar munkáját, amit persze onnan azért nagyon nem láthattunk. Gershwin Kék rapszódiája kapcsán pedig végképp kicsúcsosodott ez a koncepció és egyetlen, aprócska fejbólintára figyelt a zenekar minden tagja, de még a hallgatóság is! "Wait for nod!", ha utánanézünk a mű keletkezéstörténetének látni fogjuk ennek jelentőségét :) Summa summarum Wayne Marshall nagyon megéredemelten foglalja el a helyet a világ legelismertebb Gershwin előadói közt és egyértelműen megalapozta a karácsonyi hangulatomat!
És noha a kívánságlistámról senki nem akarta kihúzni a gospel koncert jegyeket, 29-én a fürdőbe/szaunába tartva csak nem tudtam megállni, hogy megnézzem vannak-e még jegyek a Golden Voices of Gospel karácsonyi koncertjére. Legnagyobb örömömre sikerült kifognom egy pár jegyet még aznap estére, hogy a New yorki csapat jól megtornáztasson és megénekeltesse, no meg persze meg is sirassa a közönséget!
Ha már így belejöttem, akkor szót kell még ejteni a Budafoki Dohnányi Zenekar filmzene koncertjéről még december elejéről, amit mindenkinek nagyon nagyon jó szívvel ajánlok. Mondanom sem kell, hogy gyermeki ámulattal hallgattam végig az egész koncertet, aggódtam, hogy a Sötét Nagyúr szerzi-e meg a végső győzelmet, együtt futottam a Tűzszekerek sportolóival, pánikoltam a bűvészinas Mickey Mouse-al és izzadtam le a koncert végére a zongorista Tom-mal együtt. Szinte ugyanezt a kisgyermeket hozta ki belőlem a gospel csapat.
Január 6-án Dohnányiék újévi hangversenyére még van jegy! :)
