A Dubai-Colombo repülésről muszáj ejteni két szót. India gyönyörű odafentről! Nem tudom igazán megfogalmazni, hogy miért, vagy miben más mint bármely más ország felülről, de csodálatos volt. Talán éppen attól, hogy nem volt olyan világos, mint Európa... Sri Lanka közelébe hajnalodóban értünk. Itt meg a felhőzet volt egy álom! Mintha egy masaghegységben kirándultunk volna! Hatalmas toronyfelhők közt utaztunk, amik kissé baljós sötétséggel kísérték az utunkat, de a köztük rendre kibukkanó kék ég csak még gyönyörűbb lett ettől. (A felhőben persze csak "olyan dolgok vannak, amiket a repülőgép nem szeret" és kaptunk is a turbulenciából az utasfülkében is, de a köztes látvány mindenért kárpótolt!) Majd jöttek Sri Lanka partjai, ismét elszórt fényekkel - ami persze mindig egy jó indikátora az ország fejlettségének -, ébredezően nyújtozkodva alattunk.
A reptér különlegessége abban merült ki, hogy az érkező terminálban lehetett vásárolni. Elektronikai cikkeket minden mennyiségben! És a katonás nyugati repterekhez képest itt inkább vásári hangulat uralkodott :)
Átjutva minden szokásos procedúrán az előtérben izgatottan kerestem Farzant, akit persze végül Anyu vett észre - előre összekacsintva Farzannal, hogy egy szót se, míg magamtól is meg nem látom.
Farzannal találkozni olyan volt, mintha éppen tegnap találkoztunk volna utoljára. Noha az utolsó találkozás 2009. karácsony napján esett és azóta felette szórványosan tartottuk a kapcsolatot. Persze január óta azért volt pár levélváltás, hogy mikor is jöjjünk, mikor is ér ő is rá, hogy minket kalauzoljon.
És nem tudtam lebeszélni se arról, hogy hajnali 4re (késéssel 6ra :)) kijöjjön elénk a reptérre, se arról, hogy fizesse a szállásunkat, se arról, hogy mindehhez önmagának is autót béreljen (mondjuk van jogsija, csak nem vezet). Rá tudtam beszélni viszont pár programra.
Szóval az egymásra találás után kimentünk a reptér elé, ahol Farzan cimborája várt minket egy mikrobusszal. Hemzsegtek ám itt a kisbuszok ezerszám, gyűjtögetve az utasokaz ismertetlen célpontok felé. Taxis is azonnal akadt millió, aki azonnal elvitt volna minket. (Azoknak, akik most ülnek a repülőn ;): A tömegközlekedéses opciót visszafele próbáltuk ki. A busz Negomboban áll meg, onnan free shuttle van a reptérre. Gondolom ez visszafele is működik.)
Az első utunk a negombói halpiacra vezetett (a reptér colomboi reptérként él a köztudatban, de onnan mintegy 40km-re Északra, Negombo mellett található.). Ugyan szinte minden tengerparti városban lehet találni halpiacot, a negomboi mérete miatt híres és hajnali érkezés esetén egy fél órára mindenképpen érdemes kinézni. Óriási a nyüzsgés, a kitötő tele hajókkal, a piac motorokkal és árusokkal - meg persze hallal és egyéb tengeri herkentyűkkel.
Itt ismerkedtünk meg egy helyi "nevezetességgel", a bétellel. A bétel egy levél, melyet a helyiek "rágnak", sokan mindenféle pozitív egészségügyi hatást remélve tőle, noha ennek talán inkább az ellenkezője igaz. A lényeg, hogy a betel-ezők könnyen felismerhetőek, mert szájuk és fogaik elszínesednek a levél rágcsálásától és feketék illetve vérvörösek lesznek. A szokás egyébként egész DK-Ázsiában elterjedt, noha én még nem figyeltem fel rá korábban. (Lásd még: http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/betel.html)
Persze "machete"-vel vágott tonhalat se tudom, hogy láttam-e már. De itt az is volt. Meg a friss hal mellett szárított és egyáltalán, mindenféle.
Innen megálltunk egy gyors kávéra/vízre/sütire, megállapítottuk, hogy az árak barátságosak. (A 1,5l-es ásványvíz 50-80 Sri lankai rúpia közt mozog. Ezt az egyszerűség kedvéért mi 2-vel szoroztuk, amúgy az árfolyam 1,7 körül volt. Szóval víz van 160Ft alatt.) Majd nekivágtunk kb 120 km autózásnak Puttalam felé.
Az út egyszerűen szuper volt! A belháborúzás vége nyomán elkezdtek szépen beruházni az infrastruktúra feljesztésbe és ahol el is jutottak a végéig, ott piszok jó útjaik vannak! Sri Lankához kötődik persze a legrosszabb "út" élménye is,de erről és közlekedésről még később lesz szó.
Jó volt ez a buszozás, mert úgy éreztem hazajöttem. Hiányzott Ázsia piszkosul, meg persze az is, hogy nyaralok, saját szervezésben, szabadon és jön a lazaság avagy "punkoskodás" a kevéssé illetve máshogy kötött helyi kultúra szerint, trópusi viszonyok közt. Megérintett az utazás érzése azonnal és tűnt el hirtelen minden otthoni aggodalom, és szinte elementáris erővel csapott meg az itthon vagyok, ez vagyok én érzés a látható szegénységgel, a a rendezett káosszal, a csigabetűkkel és mindennel együtt.
Utikönyvek, beszámolók ide vagy oda, vannak a világon dolgok, amik mindenütt ugyanúgy működnek. Például ki van írva minden útjelző tábla 3 nyelven: tamilul, szingalézül és angolul is, úhogy éppen önálló autóbérléssel is el lehetne boldogulni (ehhez ha minden igaz Sri lankai honosított jogsi kell, de nem csak ezért nem érdemes). A távolságok km-ben. A közlekedés jobbkormányos, az utak kétsávosnak vannak felfestve, de tetszőleges számúra alakíthatóak az éppen aktuális közlekedőeszközök fajtájától függően. A tuk-tuk, bicikli, kisbusz, motor, iskolabusz kavalkád rendezett káoszát a gyáva nyúl címszóval lehet jellemezni. Mindenki nyomja a gázt a szemben sávban is, csak az a kérdés, hogy ki rántja be a végén a kormányt. A távolsági busz egyébként mindig nyer, ezért magabiztos. A tuk-tuk meg mindig elképesztően vakmerő. De ez így van jól és se balesetet, se törött autót nem láttunk az egész út során. A szuper utakból és a sajátos közlekedési szabályokból jön ki az, hogy az átlagsebesség nem haladja meg az 50km/h-t. Azt hiszem :) mert pl a mi kisbuszunk km órája stabilan mutatott egyfolytában +-30km/h-t egy felette izgága mutatóval.
Szóval a lényeg, hogy hazajöttem és ez az érzés csak fokozódott Farzan vendéglátását élvezve.
