A koreai kultúra harmóniára, a konfliktusok elkerülésére épít.

A teljesítményértékelésben pl. annak idején (de gyanítom még ma is), a humán adminisztrátorok kisimították a vezetők értékelését, hogy elkerüljék a különböző mértékű jutalmak nyomán keletkező esetleges irígykedést. 

A koreai kultúra emelett siker- és célorientált. 

Az álláshelyekre millióan versenyeznek, mindenkinek meg kell tudni mutatni, miért jobb Ő, mint a másik. Ebből természetszerűleg egymillió konfliktus adód-hat.

Hogy hogyan tud ez a két jellegzetesség megmaradni egymás mellett... arra nem bírok rájönni a mai napig.

De működik. Lásd a 6,5%os GDP növekeds helyett 6%os produkció feletti csalódottság... (2009re, igen)