Thaiföld meglátogatása 10 éves korom óta nagy nagy álmom volt. Kiskoromban a heti 150 Fts zsebpénzemből rendre félretettem 100at, hogy egyszer majd eljuthassak az áhított célállomásra.
És noha időközben sokan mondták, hogyha ennyire ez volt a vágyam lehet csalódás ér majd, mert Thaiföld elvesztette a báját és teljesen átállt turista-üzemmódba, nekem éppenhogy pozitív csalódást okozott.
Megszámlálhatatlan turista ide vagy oda, sehonnan nem hiányzott a mosoly (kivéve éppen érkezéskor a reptéren, de arra már nem is emlékszem), mindenütt segítőkész volt mindenki. Az adott szónak hatalmas ereje van és minden ott és úgy és akkor történik, ahogyan azt Te előre megrendelted/leszervezted.
Külön csoda volt a Király 83. születésnapi bulijára érkezni Bangkokba. Az utcákon javarészt rózsaszínbe öltözött, rózsaszín gyertyákat gyújtógató emberek között boldog, békés arcokat láttam csak.
A rózsaszínnel hőn szerettett királyuk kórházból hazatérő ingének színére emlékeztek. Nos vannak még olyan helyek a Földön úgy látszik, ahol egy államférfit osztatlan tisztelet övez és egyéb prominens személyeket övező politikai perpatvarok ide vagy oda, lehet közösen ünnepelni, boldogan birtokba venni az utcát és semmit sem összetörni.
A királyi palota másnap, a vizibuszos kalandozás után maga volt a valóra vált álom! A mellékelt képre a kinnarival éppen 16 éve vártam!
Este a Khao San Roadon az is kiderült, hogy ugyan mindig is antitalentumnak tartottam magam az alkudozás terén, csak fejlődtem már valamicskét DKÁzsiában.
Bangkoknak kezdetben éppen ennyi jutott, mert várt minket a 7 napos autózás észak és a régi fővárosok irányában.
Ayutthaya régi emlékei elragadóak ugyan és semmiképpen sem kihagyhatóak, a híres, gyökerek által megemelt Buddha-fej azonban csodálom, hogy nem őrül meg a tőle 30 méterre zajló forgalomtól. Az ősi fővárost ugyanis benőtte az új, uhogy aki Angkor érintetlenségére vágyik Thaiföldön, az jobb ha egészen Sukothai-ig nyomja a gázpedált.
Útközben mindenképpen érdemes megállni Lopburiban, megnézni a lopburi stílusú várkapukat a bevájt lámpás-tartókkal. lehetőleg nem megharaptatni magad a helyi majmokkal (ami nekünk sajnos sikerült), majd Phitsanulokban rácsodálkozni a legszebb thai Buddha ábrázolásra.
Phitsanulok egyébiránt egy csodásan rendbentartott város, itt is mintha a svédek lennének felelősek a tereprendezésért (prózaibb oka van a szépségnek, az 1950es években hatalmas tűzvész pusztított a városban).
Ha ímígyen sikerült eljutni Sukothai-ig, akkor itt az a remek hír vár mindenkit, hogy csodásan karbantartott környezetben, csodásan karbantartott romok között sétálhat és még a burmai, kambodzsai utat is megspórolhatja magának, ha beéri a számos itt fellelhető burmai, khmer emlékkel.
Fokozandó az eddigi ámulatot, Mae Sot is megéri a hosszas autókázást. Noha látnivaló egy szál se, és az embernek van némi fenntartása aziránt is, hogy a lonely komolyan mondta-e egy világvégi kisvárosra, hogy kozmopolita - nos félre mindezzel és irány a a burmai-thai határváros, ahol ahány lakos, annyi etnikum és rendkívül mókás, százkilónyi tömörfa dekoráció várja az ügyes hotelválasztót.
Aki nem retten meg a jobbkormányos autóktól és a decemberben mindent elárasztó pomeló dömpingtől (hmmmm...), az innen a világ legnagyobb chedije és a Damnoen Saudak úszópiac valamint a Kwai folyó hídja felé vegye az irányt. Egyik látványosság meglátogatását sem fogja megbánni. (Ps: ha az úszópiacon mozdulni is szeretnénk a bérelt csónakossal, akkor ébresztőórát kegyetlenül koránra állítani és időben megjelenni a színen!)
9 napig ünneplik a király születésnapját, mi 9 napig jártuk a kultúrcsodákat és örültünk egymásnak, mert minden nagyon szép és jó volt, de azért a legjobb mégiscsak együtt ébren álmodni volt jó Édesanyámmal!
Hm, furcsafurcsa... A sültbéka és sültbogarak desszertnek, a kigyófej főételek (nem, még nem ettem...), az elefántsövény, az aranylapocskák ragasztgatása a Buddha szobrokra felajánlásul, a csinos fiúlányok, a bambuszpálcikák rázása ima- és meditációjelleggel egy bamusztokból (addig, míg 1 pálcika ki nem esik), a hosszú fülű, furcsa mosolyú Buddhák... Oh, és ha a fenti képen nem lett volna egyértelmű: a használt autóabroncsokon utazók épp a thai-myanmari határt "hajózzák" át!
Még jövök :)
