Nem éppen nyaralós-fajta a család, ami nyilván mindenkinek feltűnt már, uhogy az északi kulturális kirándulást aktív pihenéssel igyekeztünk kiheverni délen.
Az egész napos hajókirándulás a Phang Nga öbölben, valóban "ideális" volt, ahogy a tájékoztatóban ígérték.
Privát taxival jöttek érünk, majd jöttek a csodás karsztformációk, James Bond tűsziklája, a Gipsy village, Ko Panyi a kedves iskolásaival és vízen élő sajátos életformájukkal és persze az elmaradthatatlan fürdőzés.
Az igazi csoda azonban az volt, hogy Észak-Phuketen találtam egy olyan egyszerű szállást, ami éppen egyszerűségében (és a thai-európai házasság nyomán) volt nagyszerű - és egészen a mienk.
No ezt a tengerpartot tessék nézni csúcsidőben! Saját part, jó mi?
A tágas partot azonban a következő este el is hagytuk egy búvárhajó szűkös kabinjáért.
A hajón a 20 vendég úgy 15 országot képviselt, de hogy mi sem legyünk egyedül rögvest meg is talált minket egy kedves izraeli fiatalember egy hibátlan magyar nyelvű köszöntéssel.
A merülésekről a Similan és a Surin Tengeri Nemzeti Parkban persze megint 600 oldalt is tudnék írni, de inkább csak annyit, hogy a Richelieu Rockot akkor sem szabad kihagyni, ha a manta meg a whaleshark nem jár arra. (Utóbbi 80%os valószínüséggel kukkant be - áprilisban.) Addig lehet gyönyörködni minden másban: ghost pipe fish, pinecone fish, tomato clown fish, barracuda, scorpion fish, tintahalak stb.
Külön élmény remek partnerrel merülni! Thanks for Mark!
Halas-furcsa túl sok volt. De a halmasszás egy felszínen is betegre röhöghető - és közben egészséges szórakozás.
Na és a halászhajók? A hazafele menet is elképesztő 4 szintes közlekedés a városban? Hogy mindent ellep a pomeló, mert szezonja van. Hogy mekkora nagy egy jackfruit? És a 9 napos ünneplés?
Hát 16 napra maradt elég furcsa. Mostmár csak azt az 10000000 fucsát kell elmondanom, ami Magyarországon ért azóta...
(Hétvége Olvasótalálkozó, ne feledjétek! ;) )
