Voltam pénteken balettet nézni az Operában.
Kicsit sajnálom, hogy nem kezdtem el már korábban járni, mert hiányzott a műfaj eléggé, és kíváncsi lettem volna klasszikus balett koreai feldologozására és egy modern darabra is.
Nos ezek "helyett" végül egy koreai történet, klasszikus balettba öntött verziójának voltam a részese.
A történet Hodong hercegről szólt, aki elveszi feleségül az ellenséges király leányát.
Rómeó és Júlia óta tudjuk, hogy ez nem éppen egy szerencsés ötlet. Nos Koreában sem az.
A történet végén mindenki meghal, úhogy nem is nagyon mennék bele a részletekbe.
Kosztümök vonatkozásában ellenben megjegyzendő, hogy a férfi kosztümök mind klasszikus koreai öltözeteket követtek, míg a hölgyek inkább az otthon is megszokott ruhákban táncoltak. Ez nekem egy kicsit kontrasztosnak tűnt, de hanbokban mondjuk igazán nem lehetne táncolni, az vitán felül áll.
Nem igazán jut eszembe olyan balett sem otthonról, ahol tömeges csatajelenetnek lettem volna tanúja (hmmm. Talán a Spartacus), de olyannak igazán nem, ahol a csatába készülő sereg taekwandozik!
További érdekes, hogy a ruhatárban névre szól a vállfa, mert egy kis post-it-re fell kell vésned a neved és a telefonszámod, hogy elérjenek, ha otthagynád a kabátod... Hogy pontosan miért csinálnál ilyet, azt nem tudom, de fő a biztonság.
A koreaiak már csak azért sem hagyják el a kabátjukat, mert általában nem veszik le. A suliban az órákon is télikabátban ülnek, aztán jól bemelegedve mennek ki az utcára... És ebbéli szokásukat a színházban sem adják fel. Kabátban és nagy sárga hátizsákkal is lehet ülni a színházban...
Az öltözködési kód nem igazán ismert fogalom. Péntek este hétköznapi eleganciában, itt-ott farmerben csodálta a nép az előadást.
A jegyért - és úgy látszik itt semmilyen darabot nem adnak olcsón - 40, 60e KRWt is adtam volna (legdrágább 140e won, kb. 22e Ft), de az mind elfogyott, így végül egy 20e KRWs, kb. 3000 HUFos jegyet vettem. Tartottam a látási viszonyoktól, de minden székről kiválóan lehet látni a színpadot.
Aki meg apró termetű az kap emelő-párnát.
A darab szép és jó volt, köszönjük. Különösen a férje és az apja között vívódó hercegnő tánca a levéllel, amit a férjétől kapott, illetve a Makrancos Kata esküvői jelenetét idéző színben a fácántollakkal a fejükön szólózó páros extravagáns produkciója.
Seregi Mestert nem sikerült még így sem felülmúlni, ifj. Nagy Zoltánnak pedig nyilván a nyomába sem jöhet senki... Ha valaki a Farkasréti temetőben jár, kérem vigyen a sírjára egy szál virágot a nevemben.
Részletek a színházról és előadásokról (koreai nyelv ismerete előny) itt, további képek szintén.
Ízelítőnek a klasszikus balett helyi módon kategóriából a Diótörő díszlete.
Piszok jó lehet.
