Szöul, az MBA és minden más

Kambodzsában elég sokáig tartott hozzászoknom az árszínvonalhoz. Nehezen hittem ugyanis a fülemnek.

Kisgyerekek rohamoztak meg minket minden templomnál 10 karkötőt árulva 1 dollárért, amiről azért gyorsan kiderült, hogy 20 is belefér ugyanennyi pénzbe. Vagy 30...

De 1 dollárért degeszre tömhetted magad 4 apró töltött madárral bambuszrúdba fűzve Angkor templomainak lábainal. Vagy a belváros szívében egy wokban készült tésztakölteménnyel a műanyag székeken az estére kitelepülő utcai árusoknál.

Ha még 75 centet rászántál az étkezésre, akkor az előbbi helyen rizs, saláta és fél liter víz is jutott a zacskódba, utóbbin pedig egy kiváló gyümölcsshake.

(A "zacskódba" megjegyzést úgy kell érteni, hogy zacskóban jön a rizs, a saláta vagy éppen az italod! A babuszrúd"ba" fűzött mini madarak vagy kifeszítve grillezett csirkék, halak pedig banánlevélbe csomagolva szállithatók, ami egyben tányérként is funkcionál!)

Egy adag pókot már 25 centért is lehet enni még a fővárosban is és kedvenc csemegénkből, a banánlevélben sütött, banánnal töltött rizsagadból a helyiek 5öt is vehetnek fél dolcsiért!

Az 1 dolláros szabály némileg eltúlzott további alkalmazása, hogy nagyjából ennyiből élnek a helyiek.

Phnom Penh Siem Riep között megannyi településen haladtunk át. A bambuszból, pálmalevelekből készült házakban törvényszerűen nem égett 1 neoncsőnel több - aminek felkapcsolásához mindenki maga generálta az áramot. Millió helyen égett a tűz a főzéshez vagy szemetégetéshez, meztelenül rohangáltak a gyerekek mindenütt. Néhol a kutakban, de általában csak a természetes vizekben (vagy Ankor ezer éves medencéiben) mosdott, mosott minden (nem városlakó) kambodzsai lakos. Vezetékes vízről álmodni sem lehet, a villanyvezetékeket sem kell kerülgetni egy jó fotó kedvéért...

Mindez egészen közel került a Tonlé Sap tavon való csónakázáskor. Az úszó faluban ugyan minden van, ami kellhet: adott hajón bolt, nagybolt (!), iskola, focipálya, billiárdasztal, borbély. Ellenben a jellemző képek mégis inkább az alábbiak.

(Az úszó falu nem mindig úszik. Úszó házait a magas vízálláskor húzzák vissza a tóra a partról.)