Az uldogelos etterem csak egy megjelenesi formaja volt annak, amit foldkozeli eletmodnak nevezek. Itt is, mint Azsiaban mindenutt a szek illetve a magas asztal nem feltetlenul mindennapi hasznalati targy. Inkabb csak egy uloparna (vagy az sem) es egy alacsony asztalka. (Helyenkent lehet talalkozni olyan szekkel aminek uloresze, kartamlaja az egyik oldalon es hattamlaja van, de nagyon nem jellemzo.)
Az uldogelve eves nemcsak otthon, hetkoznapi ettermekben, hanem a hivatalos esemenyek alkalmaval is szokas. Igen, oltonyben is lehet/kell torokulesben ulni.
De a foldkozeliseg nem csak ebben nyilvanul meg. Hanem abban is, hogy minden lehetseges alkalommal ulnek a foldon, guggolnak a foldon a koreaiak. Az utcai arusok a foldre teritett portekak mellett csucsulnek, a mobil-kiskocsik, amik sokszor orizetlennek tunnek sem maganyosak, csak korbe kell jarni az egeszet, hogy megtalald a valamelyik oldalan (szinte biztosan a kocsi arnyekaban) gubbaszto kis figurat.
Ugyanebben a guggolo testhelyzetben lehet vegezni valamennyi kerti munkat, varni a metrot, buszt - vagy barmit.
Akik most kedvet kaptak a guggolashoz, azok a kovetkezot probaljak ki. Otton mi ha guggolunk, azt tobbnyire nem szivesen csinaljuk tul sokaig, mert elbillenunk. Ez ugye azert van, mert csak a labfejunk elulso reszen egyensulyozunk. A helyi erok ellenben azert kepesek ebben a testhelyzetben orakat is elleni, mert a teljes talpuk lent van a foldon! Lehet gyakorolni!
