Sokszor az az érzésem, hogy egy gigantikus piacon élek. Mert tényleg: mindenhol boltok, üzletek. A "rendes" üzlethelységek előtt is az utcára kirakott fogasok, asztalok tele a portékával, lépten-nyomon utcai étel és egyéb árusok, pl. a metrózásnak is elengedhetetlen kelléke az árus.

És ott aztán tényleg még akármit is lehet venni. Pl. borítékot, lefolyótisztítót, mosdószivacsot, késélezőt - bármit, ami aprócska. Az eladásra kínált tárgyakat többnyire minden kocsiban be is mutatják használat közben, ami a késélező esetében felvet bennem némi biztonsági kockázatot, dehát oda se neki. Szóval megérkezik a kicsi kocsi a bácsival, kikiáltás, demonstráció, pénzgyűjtés :)

A free market szombatonként a Hong Ik Egyetem mellett gyűjti össze piacolni a tehetséges kézműveseket. A túlnyomó részt ötvösökből álló csapatot legyezőfestők/rajzolók, karikaturisták, cipő- és kalap díszítők egészítik ki, nem is beszélve a hangujukat próbálgató énekes-gitárosokról.

A fela marketen a használt áruk között lehet kutakodni: a kedvencek között a lottósorsoló gép és az amerikai hadseregtől elkeveredett élelmiszerek sorolhatók. Most éppen egy olyan limonádét kortyolgatok mindjárt az egészségetekre, ami az Amerikai Egyesült Államok tulajdona. Pszt!