Az éttermi furcsákhoz hasonlóan a metróval kapcsolatban is éppen eleget tudok sorolni...
A kedvenc furcsám, az, ami nekem amúgy nem is tűnt fel, míg egy szintén itt táborozó magyar kolléga fel nem nyitotta a szememet: halk! Kivalóan lehet normál hangerővel beszélgetni :)
A metró egyébiránt rendes nagyvárosokhoz méltóan gyönyörűen behálózza a várost. A hálózatnak integráns részét képezik az elővárosi vonatok is, amit mi is elég gyakran veszünk igénybe - lsd a Hoegi állomást, ami a bázisunk. (Kicsi kör nyílal, a nagy kör a belváros.)
A másik kedvenc furcsám, hogy be vannak számozva a kocsik, sőt az ajtók is, uhogy, mikor szépen sorbanállva várja az ember a szerelvényt, egy kis táblácska mutatja is, hogy hányas kocsi, hányas számú ajtajánál szállt fel. Uhogy meg lehet ám beszélni mást is, minthogy az első/utolsó kocsi első/utolsó ajtajánál találkozunk. A dologban persze az pláne, hogy 10 kocsi/4 ajtó az nem éppen egy rövid séta, így nekem a 7-3nál felszállni hazafele egy rakás időt megspórol az életemből :)
A dolog kihasználásával odáig még nem jutottak el, mint Japánban, ahol a megálló előtt azt is láthatod egy kis kijelzőn, hogy az adott ajtótól számítva hol a legközelebbi lift/lépcső/mozgólépcső!
