Az étkezési és éttermi szokásokkal kapcsolatban már írtam ezt-azt, jónéhány furcsát is beleértve, de egyrészt számos furcsáról nem tettem még említést, másrészt a napi 1-2szeri étterem élmény éppen eléggé kimeríthetetlen furcsa-tárként szolgál, úhogy lássunk ismét néhányat:

1. Minden étteremben kapsz egy pohár/kancsó vizet! Kiváló szokás, otthon is tudnám értékelni!

2. Rendeléstől függően, de az ételek 90%ához jár leves. Többnyire egyszerű hagymaleves sok póréhagymával. (Egy hatalmas tégelyből helyenként sörcsap-szerűen szolgálják fel. Nagyon magas minőséget nem kell tehát várni, de csipős-ellenméregnek és a várakozási időt kitöltendő, kiváló!)

3. A rizs, az összes felszolgált kimchi és a fenti leves is utántölthető külön díjazás nélkül.

4. Személyre szabott szalvétát a mezei éttermekben nem adnak, ellenben a magas szalvéta-fogyasztásra való tekintettel sok helyen minden egyes asztalhoz jár szemetes. Az emelkedett szalvétafogyasztás oka a csipősség és a pálcika. Nem mindent lehet ám könnyen megenni így - hiába van az olló... -, tehát folyamatosan törölgetni (orr esetében szigorúan nem fújni) ér.

5. A piros szósz kontra foltisztító harc kiegyenlítettsége végett pedig további védekezésül sok helyen a nyakadba akaszthatsz egyet a kincstári köténykékből/partedlikből :) 

6. A rendelésed után azonnal az asztalodra teszik a számlát, ami nem zárja ki, hogy további rendeléseket is feladjál.

7. A pincért nem kell odahívnod, megvárnod a távozásnál. Ha végeztél viszed a számládat és a kijáratnál fizetsz.

8. Borravaló nincs! (Sehol!)

9. A rendelésben - pláne a mi koreai nyelvtudásunkkal - nagyon sokat segít a fényképes menü :)

10. Vagy a kirakatba kitett kész ételek. Műanyagból...

A fenti megallapítások a diák-pénztárcához igazított tucatéttermek megfigyelése és gyakori látogatása alapján formálják a napi furcsa adagot. Az elegánsabb éttermekben a fenti megállapítások egyébként többnyire szintén igazak, habár ott van esélyed saját szalvétára is :)