Szombaton reggel repülőre ültünk és eljutottunk egészen Townsville-ig.

A tervek szerint a Yongala nevezetű hajón merülünk volna, ami az 1910'es években süllyedt el, de az időjárás itt sem igazán kedvezett nekünk... Hosszas szerencsétlenkedés után kiderült, hogy sok értelme nincs a városban maradni, úhogy nem túl lelkesen visszamentünk a reptérre és béreltünk egy autót.

Itt jött végre el az aznapi első nagy mosolygás ideje, mert vezettem én már az anyósülésről is, meg automata autót is, de a kettőt együtt még nem!

Mivel Koreában úgyis elszoktam a vezetéstől, az, hogy melyik oldalon kell menni, az kb. mindegy volt, de az automatával ismerkedni, mikor minden oldaladon áll egy másik autó.. az kockázatosnak tűnt. Mondjuk 98%ig biztos voltam benne, hogy az R lesz a hátra, de a D2, D3 közti különbségben már nem voltam ennyire magabiztos. Uhogy az első embert, aki hozta vissza a kocsiját megkértem egy gyors kiképzésre :) A hatékony tanfolyamnak köszönhetően legújabb bérautóm így nézett ki a túra előtt és után is :) Viva Kuba és a Papagáj kanyar! (Sic!)

És innentől kezdődött a nagy verseny! 24+1 órán belül le terveztük adni az autót, csak legyen végre merülésre alkalmas idő Cairns körül!

A versenyben az első állomás az Undara lávabarlang volt. Soha nem voltam még szavannán, de rettenetesen élveztem a vezetést a világ végén! Minthogy Ausztrália rémesen nagy és mindössze 20 millióan élnek az országban, nem a legjobb útjairól ismert. Az éjszakaba nyúló, megannyi kenguruval való találkozással tarkított vezetés a szavannán gyakran arról szólt, hogy keresem az utat!

A vezetett túrán a barlangok közt egy csomó érdekességet tanultunk rögtön a szavannáról! Pl. hogy a tűz és a szárazság ellen milyen alapvető vagy éppen kifinomult taktikával védekezik a természet: magasan van a lombkorona, lefelé csüngnek a keskeny levelek, lehullatható a kéreg vagy éppen a tüzet elfojtó járatok vannak benne!

A legelképesztőbb mégis az, hogy ahol beomlott a lávabarlang, megmaradt az őserdő! Pontosabban a félig-örökzöld erdő! Mert a száraz évszakban lehullajtja a leveleit az egész őserdő. És a váltás az egyik lépésről a másikra történik!

Az Undara-Cairns szakaszon egy idő után amúgy is vége a szavannának és jön a klasszikus trópusi őserdő! Az őserdő az egyik legjobb dolog a világon! A szaga, szine, bujasága kész csoda! Az ún. Atherton Tablelands nevű területet Ravenshoe, Milla Milla, Yongaburra útvonalon a legjobb szívvel ajánlom mindenkinek! Lehet leselkedni a kacsacsőrű emlős élőhelyein - mégha szerintem az egész kacsacsőrű emlős történet csak egy nagy kacsa is! Senki nem látta! Benő? Cáfolatot! -, meg lehet csodálni az esőerdőt, a "skót tájakat", a furcsa alakú fügefákat és rém kedves és segítőkész emberekkel lehet ismerkedni! A kedvenc tájam! (Már-már holtversenyben Skóciával.)

Útközben belefutottunk egy meleg vízű forrásba is, aminek a pontos megnevezése a FORRÓ vízű forrás.

Az élménydús nap és 800 km után egy hatalmas hajrával sikerült időben leadni az autót Cairns repterén. A városba érve első dolgunk volt egy búvártúra lefoglalása, majd szállás, hidegvizes medence és vacsora a The Wool Shedben.

Nekem már eddig is éppen eléggé tökéletes volt a napom, de a szállásadónk azt ígérte, hogy megtáncoltatnak minket majd még az asztalon is a fenti kocsmában. Amit akkor nehéz volt elképzelni az nagyon valószínű lett egy fél óra múlva, ugyanis a világhírű vacsora-ajánlatuk (10 dolcsiért főétel, alkoholos ital és desszert) mellé szinte minden napra jut egy remek program. A +2 dolcsiért a húsevés jegyében elfogyasztott 300 grammos steak után hirtelen nagyon bántuk, hogy nem volt nálunk fényképezőgép, ugyanis az aranyhal úsztatási verseny bejelentése után 1 perccel már tényleg nem lehetett állni sem az asztalokon!

A verseny a versenyző halacskák elárverezésével kezdődött! A 2 dolláros kikiáltási árról legdrágábban az ausztrál és a német hal kelt el, míg Patrik, az ír és Sushi, a japán hal nem volt ilyen kelendő!  Az ujdonsült gazdiknak ezután némi időt adtak a felkészülésre és a stratégiai megbeszélésre a hallal, majd megkezdődtek a nyolcad- és negyeddöntők, elődöntők. De hogy hogyan lehet rávenni arra egy aranyhalat, hogy egy hosszú medencének az egyik végéből elússzon a másikba?! Hát kíváncsi vagyok szerintetek mi a megoldás! Addig is elárulom, hogy a versenyt végül a német hal nyerte! Nekünk meg erős nevetőizomlázzal kellett hazatérnünk!

Cairns szuper hely, élnek ott emberek! Végre igazán megérkeztem Ausztráliába!

Koreai furcsa: míg az ausztrálok már-már betegesen betartják a túlóvatos közlekedési szabályokat is (lakott területen kívül 100-110km/h), addig Koreában éppen az ellenkezője igaz. A kedvencünk az esti taxizás: a piros lámpa tényleg csak fényforrásként funkcionál.