A mellékelt ábra tanúsága szerint, ami az Ausztrália térképen csak egy köpésnek tűnik, az Európában komplett országokat is jelenthet. Ígyhát mikor Canberrát egy napos túrának terveztük, gyorsan meg kellett barátkoznunk azzal a gondolattal is, hogy aludni inkább csak a vonaton fogunk.

A hajnali negyed 5ös ébredést 3-4 órányi vonatozás követte, aminek az izgalmai között egy Új-Zélandon dolgozó magyar srác megismerése (voltunk vagy 40en a vonat belátható részén, naná, hogy nem csak mi ketten magyarok ;)) és végtelen, csodás tájak listázhatók. Fekete tehenek, végeérhetetlen dombságok, füves rétek, fehér törzsű eukaliptuszfák, erdőségek, farmok, fantasztikus fények!

Canberráról azt kell tudni, hogy egy mesterséges város, csakúgy mint pl. Braziliaváros, és hogy Nicaragua Leon-Granada vitájához hasonlóan ő is úgy vált Ausztrália fővárosává, hogy Sydney és Melbourne között jobb volt nem igazságot tenni. A város építését 1913ban kezdték meg és a különböző kormányzati szervek sorra települtek át ide Melbourneből illetve Sydneyből.

A város azóta is egy óriás közigazgatási központként működik és sajnálatos módon ezzel nagyjából le is írtunk mindent a városról. Mert ugyan jó fővároshoz méltóan és "kötelező" jelleggel helyt kapott itt néhány múzeum is, az erőlködés, hogy meg kell felelünk a fővárosokkal szemben támasztott valamennyi követelménynek, jól látható.

Reggel 8tól 4ig (kb.) az egész város egy kísértetház, a 2*4 sávos utakon egy autó nincs, gyalogos sehol, mintha mindenki részt venne egy hatalmas bújócskában és nekünk kellene megkeresni őket... Munkaidő után a (várostervező nevét viselő) Griffin-tó "túlpartja" egyébként egészen városszerűnek tűnt. Délután 5 körül elő mindenki előjöhet, akit addig nem találtak meg!

Azért a napból sikerült kihoznunk a maximumot: Legfelsőbb Bíróság, fekete hattyúk, Nemzeti Galéria aboriginal kiállítással, Nemzeti Könyvtár Robin Cook naplójával, a régi és az új Parlament, az aboriginalek rendhagyó sátor-követsége...

Egyszer látni kell egy ilyet is. Nagyon érdekes élmény... Az ellenkező póluson persze itt van Ázsia, ahol annyian vannak, hogy a zebrán csatornázott forgalom mellett a metróban is ajtónként két-két sorban kell várakozni a szerelvényre...