A mai Koreai nyelv és kultúra tárgy keretében végre megnéztük a jó előre beharangozott filmet a koreai háborúról.

Tekintettel a meglehetősen konzervatívnak tűnő tanárnőnkre, valami dokumentum-jellegű filmre számítottam, habár annyira mondogatta, hogy nem lehet két részben nézni a filmet, mert olyan izgalmas és nagyon fogjuk élvezni, hogy kezdem gyanút fogni... Pláne, miután a minap egy koreai népdalnak is 5 verzióját is bemutatta az órán - a heavy metal verzióhoz fejrázást és húrtépést imitálva... (Képzeljünk el emellé egy 60-65 éves, 40-41 kgot csak a 3 kilónyi könyvet cipelve elérő, kosztümös, magassarkú cipős, szolídan kisminkelt minta-tanárnőt. Juteszembe', meg is mutathatom! (Mellettem. (Én vagyok a kék. A lány. Az európai.))

Tehát a film kapcsán is elbizonytalanodtam.

A terembe érkezve a kiadott anyagban az szerepelt, hogy a film címe: Welcome to Dongmakgol, vagyis Üdvözöllek Dongmakgolban, esetleg: 웰컴 투 동막골

A 2005ben hatalmas kasszasikert aratott film műfaji meghatározása "háborús komédia". Nagyon röviden arról szól, hogy a koreai háború idején 3 észak-, 2 dél-koreai és egy amerikai katona véletlenül egyszerre keveredik egy hegyek között olyannyira elzárt faluba, hogy a helyiek nem is tudják, hogy háború dúl.

Nos, a lehelletnyi romantikával, sok humorral, drámai végkifejlettel és - a minimális megtekintett koreai filmmel a hátam mögött (Ani, állandóan emlegetem a Cyborg vagyok, de amúgy minden rendben!t miután megértettem végre miért rág mindenki retket a filmben) - kötelezőnek tűnő bolond szereplővel megáldott, egyébként valóban nagyon szórakoztató és egyben elgondolkodtató filmalkotásban a kedvenc jelenetem mégis az volt, amiben sikerült ötvözni a manga-Mátrix stílusjegyeket a 10 évvel ezelőtti blue és greenscreen technikával, beállatásokat lopva az örökbecsű Armageddonból, elcsenve némi állatszőr tökéletesítést a Jumanjiból, megszégyenítve a Gyűrűk Ura megfelelő akciójelenetét, a szereplők komoly versenytársként tűnnek fel Rudolf Péterék Beugró-béli lassításai mellett... (Az eseménysort nem árulom el, inkább nézzétek meg itt.)

Miután Namhanman most kellően komolyan vett :-), remélem megörvendeztet bennünket egy ennél szakértőbb kritikával! Előre is köszönöm!

Minthogy a koreaiak az eddigiekben meglehetősen limitált humorérzékről adtak tanúbizonyságot, ma felcsillant a remény, hogy nem csak kedvenc csoporttársamba, Ju-Yongba szorult vidámság!

Jó szórakozást!