A heti legfurcsább furcsa következik a tárgyak közül, különösen a komoly kulturális különbségekkel megfűszerezve:

a kosár.

A kis műanyag kosarak itt a nesszeszer helyettesítésére szolgálnak, kis szövet-alapú szütyőt itt nem is lehet látni. A tisztálkodásnak ugyanis itt is (Japánban is) hatalmas rituáléja van. Minden, amit magukkal visznek a tusfürdő, házi gyártmányú szappan, fogkefe, körömreszelő és még nem is tudom mi skálán, be sem férne egy normál nesszeszerbe.

A kolifürdésen túl azért más élményeim is voltak már, pl. a szauna a síelés után.

A szauna-használati szabályokról annyit, hogy a közfürdő-közszaunában általában van jópár különböző hőmérsékeltű medence és szauna, de a fő esemény nem az, hogy ezekben üldögélsz, hanem, hogy mindezt társaságban teszed. 

A víz tisztaságának és szentségének megőrzése érdekében először zuhanyozni kell és a fürdőruci szóba sem jöhet! Az alapfürdést (szigorúan kemikáliák nélkül) a meleg vizek és a szaunák követik, majd az órákig tartó tisztálkodás. 

A hajmosástól a körömvágásig, sarokreszelésig minden a fürdőben történik a következő testhelyzetben: egy kicsi sámlin ülsz egy tükörrel szemben, egy mell- és egy térdmagasságban (értsd ülve) elhelyezett csap előtt, a kosárka és mini lavrok társaságában, amikben összegyűjtve a vizet nagy mennyiséget zúdíthatsz magadra - vagy másra. Ugyanis a nehezen elérhető helyeket (pl. a hátad közepe) szívesen megmossa neked az, akivel jöttél. A dörzsölgetés, vakargatás, masszírozás valóban órákig is eltarthat! (Gergő, ez (is) volt az a pont, ahol két hete sokat gondolkoztam, mit válaszoljak a kérdésedre... Lassan érkezik, sorry a csúszásért!)

(Az intim részek megmosásának gyakorlata kissámlin ülve izgalmas, de hát ez van... A pasiknál is, bár oda nem volt szerencsém bemenni :-))