A Del-koreai konyharol azt hiszem otthon leginkabb csak annyit tudunk, hogy van egy un. kimchi nevezetu valami, ami a helyi nepi eledel. Az elmult nehany nap tapasztalatai alapjan ezt az ertesulest nem nehez megerositeni. Kimchi ugyanis valoban mindig es mindenhol es mindenhez kerul az asztalra. A kaposzta alapu kisero avagy adott esetben kvazi-foetel jellemzoen nem nyerte meg a nemzetkozi csapat tetszeset, de az enyemet igen. Jo, nem valoszinu, hogy kimchi fuggove valok, de szerintem egeszen jo dolog ez, plane, ha azt is hozzavesszuk, hogy a vilag 5 legegeszsegesebb etke kozul az egyik.
Az etkezesnek eddig ket erosen elkulonulo formajat ismerhettuk meg. Az altalunk is megszokott, normal ettermi etkezest es az utcan itt-ott valami aprosagot magunkhoz veszunk tipusut. Utobbi persze elohozta a Kozep-amerikai emlekeket, csak itt egyelore nem talaltam bananchipset, noha banan alaku sutivel mar talalkoztunk. Ugyan nem volt banan ize. Inkabb gofri-szeruek neveznem. Ugyanott kis, szappan formajura sutott tojast is lehetett enni. A latvanyra legkedvesebb darab a pungoppang, amely egy kis, halacska alaku suti, babpurevel toltve (elso harapasra egyebkent inkabb csokikremnek tunik).
Felette inycsiklandozo latvanyt nyujt (es valoban finom is) a hosszu palcikara felfuzott csirkehus,kulonosen, amikor a vekonyka majonez-csik keresztul-kasul vegigfut rajta. Amit Eszterrel nagyon imadunk, az a fahejas suti, avagy hottok. Annak barmely formaja. Egy gyros-pita meretu, szaraz korong az egyik valfaj, a masik pedig szinten egy korong, de vastagabb es zsirosabb (felkeszen kozonseges gombocnak tunik). A gomboc szinten egy mindenutt elofordulo joszag, bar hozza szemelyesen meg nem volt szerencsem. Lepten nyomon lehet kapni rakokat, kaposztas tojasrantottat piritosba toltve es papirpoharban felszolgalva, valamint minden mast is, ami szem-szajnak ingere.
Vagyok eleg orult ahhoz, hogy mindent megkostoljak, igy lehet en leszek a csapat hivatalos fokostoloja, habar a tobbieket sem neveznem batortalannak. A legnagyobb batorsag az ettermi rendelesekhez kell, ugyanis ott aztan meg annyi fogalmad sincs arrol, hogy mit hoznak majd ki, mint az utcan. Szerencse, hogy sok helyen, ugyanugy, mint Japanban a kirakatban ki vannak teve muanyagbol a fogasok, igy eleg csak rabokni. A legtobb helyen pedig kepekkel illusztralt az etlap. Az angol nyelvu etlap, az nem jellemzo. Az eddigi rendeleseim rendszerint valami borzasztoan csipos dologra lyukadtak ki. Minden etkezesnel egyszerre hoznak ki minden rendelest (kiveve, ha mondjuk ket foetelt birtal rendelni). Hoznak vizet es szamos apro harapnivalot kiseronek. .jpg)
Ezek kozt mindig szerepel a kimchi (lasd a kepen is - itt epp kaposztatorzsabol) valamint a retek, ami egy edeskes szoszban pacolodik es nekem nagy kedvencem - kulonosen, hogy egeszen jol ellensulyozza a nagyon csipos izeket. (Es most esett le vegre, Ani, hogy a Cyborg vagyok, de amugy minden rendben cimu filmben a Nagymama miert ragott allandoan retket!) A rizsrol nem mondhatom, hogy feltetlen kotelezo kellek, de a legtobb dologhoz jar es nagy valoszinuseggel van valami szosz is, amit nevezzunk az egyszeruseg kedvvert levesnek (tobbnyire porehagymabol). A sult/rantott dolgokat pedig ezersziget ontet-felevel leontott kaposztacsikok kiserik.
Tegnap egy olyan helyen vacsoraztunk, ahol magad keszithetted a vacsoradat. Itt maris ki lehet terni arra, hogy nem biztos, hogy a kep alapjan pontosan tudod mi lesz ebbol. Mielott bementunk az etterembe ket plakaton megvizslattuk a lehetosegeket es nagyon ugy tunt, hogy hideg kajak is vannak, ami eleg furcsanak tunt. Az etlapon persze megismetlodott ugyanez, de az biztatonak tunt, hogy minden asztalon lattunk egy-egy mini rezsot. Es valoban, kihoztak a vacsinkat egy nagy wokban, hoztak melle egy korso feheres szinu folyadekot, begyujtottak a langot, raontottek a folyadekot a vacsinkra es szepen megfott az asztalon. Ugy 5-7 perc mulva osszekevertek, megkaptuk a tal rizst, brokkolit, egy gomboc krumplipuret (!), kimchit es tofut es mar lathattunk is neki a vacsinak. Remek mini-dumplingokat horgasztunk magunknak! Eztan szereztunk meg sojut, ami a helyi tradicionalis ital. Leginkabb a vodkara hasonlit, csak messze nem olyan eros.
A piacokhoz egyelore meg csak a buszbol, taxibol volt szerencsem, igy egyelore csak annyit, hogy hatalmasak, sokszor tematikusak es a beszerezheto dolgok mibenleterol az esetek 80%-aban fogalmam nincs.
A napi furcsa legyen akkor szinten egy kulinaris tema. Nehol bele lehet botlani az utcan jatek-horgasz gepekbe. Ugyanaz, ami otthon is van es par 100asert a gyerkocok plussallatokat horgaszhatnak. Ugyanez itt is megvan, de a "furcsa" verzioban elo rakot lehet halaszni a vacsorahoz.
Ezek utan nincs mas hatra, mint megfozni az elso instant levesemet es kiprobalni az uj palcikaimat, majd nyomas angolra!
Szep napot mindenkinek!
