Az elmúlt hetek számos eseményét már meg sem kísérlem hiánytalaul felvezetni a naplóba, így a múlt hét végi (minha egy hónapja lett volna! Annyi minden történt.) kirándulásra csak egy furcsával térnék vissza: ha úgy is érzed, hogy Korea (Ázsia) annyira más, hogy lehetetlen, hogy be tudj illeszkedni, hát nem kell aggódni! Meg fogják mondani, hogy mit csinálj, hogyan csinálj! Gyeongjuban a sütögetős étteremben például kiderült, hogy a kis fémedényben a fokhagymát is meg kell sütni (Isteni!), a fürdő-szaunában kirángattak minket a szaunából, mert nem elég csak vízzel lezuhanyozni, szappannal kell és hajat is KELL mosni, míg a Haeinsa kolostorban (ami egy csoda) egyértelművé tették, hogy az, hogy ebédnél nem hagysz a tálban semmit, azt jelenti, hogy az utolsó két szem rizst is kergetheted a tányérodban... Szóval elveszni azt nem lehet.
További furcsa az is, hogy mindezt, ahogy Petra megfogalmazta, agresszívan udvariasan csinálják. Amit valóban nehéz lehet elsőre elfogadni, de akkor sem szabad megsértődni rajta. Kicsit bele kell gondolni a hátterébe és máris világossá válik minden. Egy olyan filozófiában, ahol soha nem az egyén, hanem a közösség volt az első, ahol mindenkinek megvolt a maga helye, mindennek a maga módja, szertartása, és nem a különbözőség, hanem az egyformaság volt az érték, igen, ott úgy kell csinálni mindent, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
A Haeinsa (해인사) Templommal kapcsolatban még annyit, hogy itt őrzik az ún. Tripitaka Koreana-t, 81340 fatáblát a buddhizmus valamennyi tanításával. A jelenlegi tudásunk szerint a sokmillió kínai írásjel egyetlen elírást sem tartalmaz!
A kolostor-béli legnagyobb élmény - leszámítva a nyitás előtt érkezés csodáját -, az Univerzum felébresztése volt. Minden nap 10:50kor megszólal a Drahma dob és a Brahma harang, valamit a felhő alakú gong is, amit egy hal alakú doronggal ütnek meg (ezt mondjuk nálunk kihagyták...) - felébresztve az állatokat, embereket, égi, vízi lényeket, közvetítve feléjük a buddhizmus tanait.
Az egészen zseniális dobolásukat már az újévi ünnepek kapcsán is említettem. A buddhista szerzetesek és a profi zenekar után Szöulba visszatérve színházi keretek közt is átadtuk magunkat a dobok élvezetének Petrával.
A Nanta produkció 1997 óta kasszasiker, manapság már két szöuli és egy jejui színházban is napi 2-3 előadással játszák, de a 4 szakács története meghódította az egész világot is! Az 1999es Edinburgh Fringen (óh, azok a régi szép idők Skódiában... hm...) minden kritikus elismerését begyűjtve lesöpörte a fesztivál-reklámot a címlapokról, egyszerűen csak a Nanta lett a fesztivál! A sztori 3 szakácsról szól, akiknek a kedves menedzser jóvoltából mindössze 1 órájuk van egy esküvői lakoma elkészítésére, úgy, hogy negyediknek a főnök bolond unokaöccsét is be kell venniük a buliba.
A végtelen egyszerű, ámde tökéletesen előadott poénok a közönség folyamatos bevonásával, késekkel, habverőkkel és minden egyéb kézzel fogható és üthető konyhafelszerelés bevonásával őrületes élményt nyújtottak! A főszakács éppen úgy nézett ki, mint a Zsiráf a Madagaszkárban (képzeljük el, ahogy jóga-parodizál :) ), a két-két szakács csapatokat alkotva két-két néző segítségével verseny dumpling gyártásba fogott, de próbáljátok csak elképzelni milyen lehet káposztát szeletelni nagyon nagy késekkel dobolva vagy vízzel teli hordó-tetőt ütni dobverővel! Őrület! Zseniálisak! Reméljük a 3,900,000 előadás egyike lassan Magyarországra is elér! Ideje lenne a százvalahanyadik országként meghívnunk őket! (Részletek itt: http://nanta.i-pmc.co.kr/en/index.asp)
A furcsa listán a kezdeti ráhangolódás szerepel: most tapsoljanak, most doboljanak, most énekeljük el a Boldog szülinapot a chefnek! stb. Belépés 12 hónapos kortól, de 36 hónapos korig nem kell jegy! Otthon ilyen törpéket még nem nagyon viszünk színházba.
Szombaton Misi is megérkezett begyűjteni első élményeit Ázsiából, és azt hiszem valóban a legjobbkor jöttek a barátaim! Buddha születésnapja ugyanis május 2-án van, de az ünnepet, ún. Lótusz Lámpás Fesztivált egy héttel a születésnapja előtt, idén április 26-án tartották.
A várost és az országot már hetek óta kezdik ellepni a lámpások. Az ilyenkor klasszikus darab a lótusz alakú lámpás, amit lehetőség szerint kézzel készítenek. Az én produkcióm persze nyomába sem jöhet a nénik rutinos kezei által gyártottaknak!
A fesztiválról azt kell tudni, hogy a hírdető anyagok szerint: csatlakozzon hozzánk, hozza magával saját gyártmányú lótuszlámpását a 100.000 lámpás felvonulására! Szerintem meg a milliónyi lámpás felvonulására! Képzeljük el, hogy mondjuk az Andrássy út a Dunától az M3asig tart és hogy olyan széles, hogy a két külső 1-1 sávja is még az utca része, és ez csak a végső szakasz, ami ellenben mondjuk kétszer is megtelik a felvonulók tömegével! (A szouli helyismerettel rendelkezőknek, Zelfike, Namhanman: a Jongno 5től a Jonggak kereszteződésig.)
A felvonulók közt a különböző iskolák, buddhista kolostorok Koreából, Ázsiából, városi különítmények stb. szerepeltek, minden egyes felvonuló 1-2 lámpást horozva. Köztük produkciók - legyezős tánc, dobosok, egyéb táncok és zenék - és a hatalmas lámpások kocsikon tolva sok fantáziával, hibátlanul megalkotva! (A sötétre való tekintettel képek inkább a hivatalos oldalakon: Lotus Lantern Festival http://llf.or.kr/eng/)
Az én kis kedvencem, a mászó szerzetes a Jogyesa Templom előtt küzdött egy fenyőfával.
A templom egyébként a fesztivál hivatalos központja, a lentebbi mennyiségű lámpással megadva a módját a státusznak.
A felvonulást persze több más esemény is kísérte. Mini-teaszertartások, jóga, lámpásgyártás, buddhista ételfesztivál stb.
A furcsa az volt, hogy a felvonulás előtt fél órával még nem volt lezárva a főutca. Vagy hogy a tömeg is állhatott az út közepén, míg a vonulás 100 méterre meg nem közelítette őket.
Nos igen, van annak előnye, ha egy olyan társadalomban lehet élni, ahol betartják, amit a szervező mond.. Azonnal.
Az esti záróesemény a Jonggak megállóban a közös tánc a sziromesőbeben pedig már egészen közel volt ahhoz, amit egy Times Square-i szilveszterről képzelek.
A fentiek alapján remélem Petra és Misi is a legjobb élményekkel távozott Koreából! És ha mindezek a Ti tetszéseteket is elnyerték, természetesen továbbra is szívesen látom a látogatókat!
És hogy nem maradjatok fotózott furcsa nélkül, egy picit a lemez másik oldaláról is: a koldulásnak egy speciális formája. A guminadrágos emberek a félig, vagy teljesen hiányzó lábukat takarják a guminadrággal és noha alapvetően kevés koldust látni errefelé, velük minden nagyobb eseményen találkozni lehet. A kis gurulós kocsin maguk előtt tolják a perselyt, míg ők maguk, hason gurulnak utána...
