Történt ugyanis, hogy kerek születésnap közeledett. Nekem meg az az ötletem támadt, hogy valami nagy meglepetéssel kell előállnom Édesanyámnak, ami leginkább talán egy közös, egyre ritkábban látott lányával történő utazásban ölthetne testet - lévén az időnként már-már krónikusnak nevezhető utazásmániámat is javarészt neki köszönhetem.
Szóval elővettem a Földgömböt - úgy két éve :) - meg lelkesen kagylóztam, hogy mik is Anyuka éppen aktuális álmai és terveztem. Kezdetben egy Skandináv túrát, majd egy Portugália és környékét, de előbbi- noha megvolt a komplett útvonalterv - egyre ritkábban tűnt fel a kívánságlistán, utóbbit meg én nem találtam eléggé "impozánsnak", mígnem januárban egyik nap épp "nekiindulni" támadt kedvem, amikor másnap bejelentkezett a Koreában megismert Sri lankai szobatársam, hogy nem megyek-e Sri Lankára mostanság. A telepátia mindenekfeletti erején elcsodálkozva rögtön fel is kiáltottam, hogy "Képzeld Anyu, írt Farzan", mire Anyuka a századmásodperc töredéke reakcióidővel visszakérdezett, hogy "És?Megyünk Sri Lankára?" :)
Nos, hogy mennyire gondolta akkor, hogy ennek az lesz a vége, hogy megyünk, azt nem tudom, de mentünk :)
Persze volt azért még némi fejtörés, hogy hogyan legyen az egész móka megszervezve, mikor legyen, hány nap legyen, meg persze mi legyen a tálalás, de innentől már rajta voltunk a Sri Lanka felé vezető úton.
És hogy miért is oda?
Nos, az idézett "párbeszéd" :) mellett volt még pár ok:
- Ugye volt ott ismerős, akit mindketten ismertünk.
- Volt sajnos cunami is egyszer, amikor is Anyu virtuálisan örökbe fogadott egy helyi kisgyermeket.
- Volt ezen felül a cumani okán további személyes családi és iskolai érintettség, rokonunk, barátunk dolgozott Sri Lankán.
- A fentiek kombinációjaként 2009-ben "iskolakezdési" támogatást nyújtott Anyukám két helyi családnak. Az eset a "100 dollár története"ként vált köröttünk ismertté.
Mindezek felett pedig nekem - némileg önző szempontként - kritikus Ázsia-hiányom kezdett lenni.
A születésnap mindezek után meglepetések sorozatával telt és hála az Égnek, Édesanyám is élete (egyik) legboldogabb napjaként jellemezte.
Aztán július végén vonatra pattantunk....
