A sütögetős helyeket eddig csak elég elnagyoltan említettem meg, mint furcsa, úhogy most kiegészítendő a hiányosságokat: a sütögetős helyek nagyon fontos elemei a koreai étkezési kultúrának és a jelentőségük csak megnő nyáron, amikor az utcára is ki lehet ülni - amúgy is elég könnyen elmosódnak a határok az éttermek/boltok és az utca között, ahogy korábban már említettem.

A sütögetős helyek előtt pl. rendre le van foglalva a fél utca a tűzzel. Ugyanis minden asztalban van egy kis luk, amibe a faszén rögöt beteszik, rá a rács és már lehet is sütni. A "sangyepszá" nevezetű elég zsíros husi, ami itt nagy kedvenc nálam nem annyira menő, ellenben az ún. "kármegi", amit mi a Carnegie Hallról jegyeztünk meg nagyon ízletes darab.

Az összes többi húsételhez hasonlóan, a sütendőeket is kis cafatokban kapja az ember: éppen egy falat. Mellé némi nyers hagyma, kimchi, szójaszósz, babpüré, zöld levelek és persze soju dukál. (Utóbbi így a legihatóbb.) Az ízkavalkád még nekem is és még mindig csodaszámba megy, pedig nem vagyok egy nagy ínyenc.

A legjobb helyeken 12000 wonért, kb. 2000 Ftért adnak 600 gramm husit a fenti kísérőkkel, ami két embernek elég. Nem is csoda, hogy a kedvenc helyünkön általában fél órát várunk egy buszban ülve, hogy szólítsanak a várólistáról.

Sütögetni jó, kipróbálni erre járva kötelező. Elmentem ebédelni (na nem a fentieket, mert az vacsi), majd jövök :)