A minap hajnali kettőkor csörgött a telefon. Ez már önmagában is éppen elég furcsa, úgy meg még inkább, hogy Koreában ez majdhogynem mindennaposnak tekinthető.
Szóval csörgött a telefon a szobában és én azt gondoltam valaki megint félretárcsázott. Nem kis meglepetésemre azonban a "jubuszejo" után angolul kezdett beszélni, sőt, még egy általam is ismert nevet is mondott.
Kiderült, hogy Ju Yong, kedvenc 40es koreai barátom állandóan rólam beszél. Meghogy én milyen megbecsült tagja vagyok a nemzetközi MBA diákságnak.
Tessék? Mármint nagyon jól esett, de mi is van most?
Ugyanis nem ő hívott személyesen, ami megint csak jellemzően mutat itt néhány dolgot a társadalmi berendezkedésről, hanem egy fiatalabb kollega.
Kiderült, hogy 3asban éppen a heti rendszeres találkozójukat tartják sör és soju társaságában. Aminek semmi különösebb apropója nincs és nem is "A" rendszeres találkozó, hanem "egy" a heti akárhány hasonló találkozóból.
Ugyanis inni valakivel az a barárság jele. És nem csak csüt-pé-szo lehet művelni, hanem akár minden nap és telefonálni is ér tetszőlegesen korán vagy későn.
Miután közöltem velük, hogy jobb, hogy később hívtak, mint soha, illetve hogy bármikor szívesen felvesszük a telefont - Eszter majd leesett az ágyról a röhögéstől eközben -, arra is fény derült, hogy Ju Yong igazából szívesen látna is, és ezt már ő maga közölte e telefonba. Na nem ilyen direktben, csak hogy most mit csinálok éppen. Hát aludni próbáltam ugyebár :)
A vége az lett, hogy becsatlakoztunk a társaságba, ahol a helyi asztal körüli szokások jelentős részébe - újra - beavattak minket: tornádó (sör+soju kombó), hullámban ivás, feles-megosztás (a barátság komoly jele, ha odaadod valakinek a poharad) és végül, de nem utolsósorban: egymás megetetése is szokás, mint az odaadó barátság kedves szimbóluma... Utóbbi nekem legalább annyira érthetetlen, mint a kézen fogva járó 40es férfiak! (!)
A hajlani fényben már nem mindenkinek sikerült végigmenni az egyenes vonalakon. Jómagam azért fényképezőgéppel a kezemben jól vettem az akadályt, nem kissé meghatódva egész este azon, hogy milyen megtisztelő is az, hogy a koreai MBA közösség legmeghatározóbb tagja milyen alapokon mond engem a barátjának és milyen csodálatos érzés is ez.
