Szöul, az MBA és minden más

2009: ...avagy hogyan boldogulok egy ajándék MBAvel?! Az utazás és azon is túl. (Végülis tanulni jöttem...) Kéretik kevert műfajra számitani, tekintettel blog-írási rutintalanságomra valamint lelkes emailezesi szokásaimra. Vagyis: érezzetek magatokat megszólítva! Az extrák közt: "Napi furcsa" rovat: mindennapi betevő húsevőknek és vegetáriánusoknak a "nem úgy van, mint otthon" étlapról. 2010. Hazatérés Budapestre. Új rovat: napi szép

Pontos idő: Szöul

Pontos idő: Budapest

Friss topikok

Innen vagytok, Kedves Látogatók!

No worries! - Korean Edition

2009.06.03. 08:52 HippoKriszta

Aggódó szülői és baráti levelekre, telefonokra reagálva szeretnék mindenkit megnyugtatni az Észak koreai helyzettel (és magammal) kapcsolatban: mi, itt Szöulban a mindennapi életben semmit nem érzékelünk az Észak koreai mozgolódásból.

Őszintén szólva én alapvetően csak otthonról hallok az aggodalmakról, nem keresem magamnak a rossz híreket! Ami persze azt is jelzi, hogy ami zajlik, az itt nem téma. Körülöttem legalábbis nem. Eszternek persze valószínű más a véleménye, mert neki pl. van egy olyan órája, ahol a téma minden egyes alkalommal szóba kerül, sőt. Az angol nyelvű koreai lapok címlapja is az Észak koreai helyzettel van tele. De a koreaiak, úgy általában nem izgulnak. 

Ennek több oka is van: egyrészt megszokták már, hogy időnként Északról farkast kiáltanak, utána pedig nem jön farkas. Másfelől a háború viselésének 0. szabálya, hogy legyen utánpótlásod mindenféle értelemben. Az utóbbiról úgy tűnik, hogy északon nem nagyon van...

Persze mint a mesékből is tudjuk, farkast lehet kiáltozni, csak aztán egyszer nehogy tényleg jöjjön is... Játékelméleti tanulmányaim pedig szintén nem sok esélyt adnak az atomfegyvereknek...

Akárhogy is, igen: egy, a mai napig is háborúban álló országban élek és igen, mindig lehet egy őrült, akinek nem tanították meg, hogy ne nyomkodja a piros gombot.

De: én 10 éves koromban elhatároztam, hogy nem történik velem semmi (állítólag azért, mert akkor Anyukám szomorú lenne :) Ne legyél!), és lám: eddig sem történt semmi! 

Most sem fog! Kérem ne aggódjanak!

Az ide illő napi furcsával pedig jelezném, hogy a déliek értik ám a farkas-kiabálósdi kezelésének módját: évi 2-3 alkalommal (sztem minden közintézmény, de a mi iskolánk biztosan) tartanak légiriadó gyakorlatot. Benn maradsz, hova állsz, ülsz, mész ha éppen az utcán vagy stb. Nekem eddig még csak egy ilyenhez volt szerencsém, nem emelték meg a gyakorlatok számát. 

A haditengerészetnél ellenben egyel magasabbra állították a készültséget, de míg kedvenc Moonym (ilyen boldogan pózol a sportnapom - jobb szélső) és Kim Jong-il nem tűnnek el hirtelen az órákról, mert visszatértek egységeikhez a haditengerészetnél illetve a seregben, addig én nem aggódom :) 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kriszta-in-korea.blog.hu/api/trackback/id/tr941160613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása