Ma több fantasztikus dolog is történt velem, többek között az, hogy túlestünk a nagy prezentáción a HR tárgy keretében.

Ezzel kapcsolatban a furcsa, amit megosztani terveztem Veletek, hogy a párom, akivel dolgoztunk előhozakodott egy remek javaslattal teljesítményértékelés ügyben, ami nekem nagyon tetszett az elmélet szintjén, de nem tartom megvalósíthatónak a gyakorlatban.

Erre ő azt mondta, hogy nem baj, nem is az a feladat, hogy megmondjuk, hogyan lehetne a gyakorlatba átültetni. Miután 3szor nekifutottam annak, hogy elmagyarázzam neki, hogy milyen javaslat az, amit nem lehet kivitelezni, feladtam, mert hajthatatlannak tűnt. Tanácsadó olvasók, mit szóltok Ti ehhez?

A furcsa az egészben persze nem is maga a szori, hanem az, hogy ezek az emberek itt tényleg úgy gondolkodnak, hogy nincsen lehetetlen! Meg fogjuk oldani, meg fogja oldani a cég is, csak kell még hozzá további kutatás, agyalás!!!

No ezek után előadtuk, amit elő kellett és úgy meg lettünk dícsérve, hogy a további csapatok már most nagyon utálnak minket, merthogy túlságosan is magasra tettük a lécet, minthogy ki lettünk kiáltva standardnak! :-)

Az egészet Eszterrel jól megünnepeltük egy városnézéssel a tetőn! És azt is megállapítottuk, hogy a szélnek és a kivilágításnak hála, még yellow dust idején sem kizárt, hogy lehet látni a várost! (Lásd előző bejegyzés legalsó kép - azonos beállítás. A torony a hegy tetején a Szöul torony.)

De a legszebb dolog az volt ma, hogy egy koreai fickóval való levelezésünkben elkezdtük boncolgatni a "napi furcsa" koncepciót - minthogy körülötte is furcsa valami (majd meglátjátok).

Szóval mondtam neki, hogy ugyan nem tudja elolvasni a blogomat, de azért látogasson el, ha gondolja, eme remek helyre.

Nos megtette és írt utána egy mailt. Talán nem sértődik meg, ha beidézem: "Köszönettel tartozom a pénzügyi analízis professzornak (hogy egy csoportba osztott minket - a szerk.), mert állandóan arra emlékeztet, hogy vannak a napi sürgős teendőknél is fontosabb dolgok az életben. És úgy néz ki Te (én :-) - a szerk.) egy olyan ember vagy, aki nem felejti ezt el" ...