Lehet ám, hogy az automata könyvtár nem is furcsa, csak nekem az, mindenesetre szuper! Talán emlékeztek, hogy a diákigazolványom többféle funkciót is betölt: közönséges diákigazolvány, ajtónyitó, tetszőleges összeggel feltölthető "bérlet" - valamint könyvtári olvasójegy.

Az automata könyvtárban persze nem a technikai háttér a pláne, hanem, hogy fel nem merül, hogy valaki csak úgy kivisz egy könyvet, vagy, hogy 8 embernek kelljen megmutatni mi van nálad mire eljutsz a kijáratig.

Tehát miután begyűjtötted a könyveket, a kártyaleolvasón lehúzod a diákigazolvány-olvasójegyet, a könyveket egy szürke mezőre helyezed, ami a torony tetején lévő könyvben elhelyezett azonosítót is érzékeli - és már mehetsz is :-) Visszafele még csak a diákigazolvány sem kell, úhogy ha éppen kéznél van egy ismerős, aki arra tart, el sem kell menni a könyvtárig.

Najó, ezt nem ecsetelem tovább, mert így visszaolvasva nem igazán izgalmas a dolog... De mindenképpen meg akartam Veletek osztani valami könyvtáros élményt, mert lehet, hogy még lesz több is, ugyanis ma volt az első munkanapom a könyvtárban!

A fenti kezelési útmutatót persze már korábban kigyakoroltam, de mától én is könyvtári alkalmazott lettem! Andris, lassan beajánlhatsz a helyedre!

Január végén jelentkeztem ún. administrative assistantnek, a helyi szleg szerint AAnek, ami mögött irodai kisegítő munkát sejtettem. Arra gondoltam, hogy mindez kiváló lehetőség a helyi munkamorállal való ismerkedésre, másrészt az sem árt, ha kipótoljuk egy kicsit az ösztöndíjamat. Nos ennek lett az a vége, hogy a) megkaptam az állást, b) a könyvtárba lettem beosztva, c) heti 10 óra munkára.

A múlt héten még nem dolgoztam, mert némileg félreértettem a hivatalos értesítőt (de ezzel nem csak én jártam így...) A múlt hét vége fele viszont felfedeztem Munirt, a bangladeshi srácot az irodában, akiről tudtam, hogy szintén a könyvtárba osztották be, ígyhát bementem megkérdezni tőle, hogy mi jót csinál, merthogy nekem még senki nem kiabálta, hogy Munkára! Több se kellett a főnökasszonynak! Ugyan nem fogott be azonnal, de nem is engedett el, míg be nem osztjuk a munkarendemet. Mostantól tehát hétfőn-szerdán 2,5-2,5 órát, kedden 3, csütörtökön 2 órát dolgozom. Szinte biztos, hogy már a jövő héten átvariáltatom, mert ez azért nekem nem annyira jó - és igazából nem értem, hogy ők is miért ragaszkodtak a tagoláshoz.

Munir a múlt héten a címkéket - könyvtári tételszám? - ragasztgatta a gerincekre... Befészkelte magát a kép az agyamba, így a mai munkakezdésig erősen koncentráltam, hogy ugyan nagy kihívást nem vártam a munkától, de ennél egy kicsit nagyobbat igen. És lőn: a szokásos adatok mellé (cím, szerző, kiadás éve, helye, száma, oldalak száma, méret stb.) rövid tartalmi összefoglalót és tartalomjegyzéket kellett keresnem és felvinnem az adatbázisba. A google-lel lassan már felbonthatatlan kötelék fűz össze! (Nota bene: az adatbázis persze csak koreaiul tud, és ugyan ma már a harmadik nyelvórát is túléltem, de ennyire még nem fejlett a nyelvtudásom... A próba-feltöltésnél tehát nagyon koncentráltam, hogy melyik gombokat szabad megérinteni és annak mi a következménye. A többit pedig egyszerűen besoroltam a "nem megnyomni" kategóriába...) 

Komolyan mondom, hogy a 2,5 óra leteltével sajnáltam, hogy el kell jönnöm, mert egy halom érdekes témával találkoztam és nem egyszer kísértésben estem, hogy bele is olvassak az elektronikus formában is elérhető könyvekbe! Holnap reggel 9kor folytatom és jelentem, ha találok valami izgalmasat!