Könnyen lehet, hogy előbb-utóbb gasztroblogot lesz szerencsétek olvasni, de minthogy az életünk jelentős részét a helyi "finomságokkal" való ismerkedés viszi el, valóban lesz mit ebben a témában is megosztanom Veletek.
A suli több étkezdével is csábítgatja a diákokat. Ebből az egyiket büfének nevezném, kávéval, mini sütikkel. Van egy elit klub szerű étterem, főleg a tanároknak, ahova különleges logika alapján engedik be a közönséges diákot - így oda én még nem jutottam be, illetve adott a nagy közös ebédelőhelyiség.
Belépéskor egy pénztárosnéninél kártyával/készpénzzel tetszőleges mennyiségű 3000 won értékű ebédjegyet vehetsz magadnak, amint bent a megfelelő sor elején bedobsz egy műanyag dobozba.
Odabent két sort találsz, és hogy tudd melyikbe kell beállni, már a pénztár után megmutatják neked, hogy mi is az aznapi választék (erről majd még írok idén :-)). Az egyik menü a tradicionális koreai konyha remeke, a másik pedig az ún. InterChef sor, ahol a "nemzetközi" menüt szedheted össze a tálcádra. Ha kicsit patetikusabban akarnék fogalmazni, akkor a nemzetközi menüt a "világ ízeinek" nevezném. Ha pedig a valósághoz igyekszem közelíteni, akkor sajnos (vagy néha nem sajnos) az a helyzet, hogy a "világ íze" biztosan ázsiai, legfeljebb nem annyira csípős, mint Koreáé...
A menza-ebéd tanulságai közt szerepel, hogy a koreaiak sem tudnak megenni mindent pálcikával, sőt sokak nem is értékelik túl magasra a pálcikahasználati tudásukat, és habár mindenki tudja, hogy teoretikusan hogyan is kellene használni megfelelően eme remek kis fémszerszámokat, senki nem úgy tartja, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Így hát mi sem lógunk ki a sorból, sőt! Persze vannak olyanok is, akik feladták a próbálkozást és mindig a kést/villát választják.
A furcsa, hogy miután visszavitted a tálcát és ittál (a menzán soha nem isznak étkezés közben) a szalvétaadagolót egy tükör felső részénél találod, így a piperészkedést is nagy közönség előtt hajthatod végre... A 170 centi felettiek már a bajszukat sem látják ugyanebben a tükörben, úhogy a menza összértékelésben meg kell jegyeznem, hogy az európaiak jelentős hátránnyal indulnak....
A tegnapi napra is tartoztam egy furcsával, amit merítsünk más témakörből. A minap egy ebéd mellett volt szerencsénk belekukkantani egy helyi sorozatba. A többi tanulság mellett érdekesnek tűnt, hogy egy lefagyizott lakkcipő körüli cirkusznak 3000 W és egy cipőtisztító névjegyének átadása lett a vége. Nos valóban, ha nem ér rá a cipőpucolás vagy csak nem szereted magad intézni a tisztigatást, 3000 wonért kitisztítják a cipődet. No nem úgy, mint Amerikában, hogy egy kvázi-trónon üldöglve kiolvasod közben a New York Timest, hanem egyszerűen csak kilépsz belőle és álldogálva megvárod, míg kész lesz...
